6.rész A válasz.

Már vagy, 2 héte lakom a családommal Castielék lakásában.
Akár hányszor végignéztük az eladó, házakat semelyik sem passzolt hozzám, vagy kicsi volt vagy túl nagy esetleg messze az iskolától.
Ráadásul, semmi jó se rossz nem történt a suliban ami jobbá tenné az életemet.
Reggel ezzel a gondolattal, ébredtem fel az ágyamból.

Egy valami, nem múlhat el hogy Castiel menden áldott, reggel az ágyban fekszik mellettem.
Akár mivel próbálkozom sehogy se sikerül, kidobnom az ágyból.
Már azzal is próbálkoztam hogy bezárom, az ajtót, de valahogy még is bejut rajta.
Ez ment egész áldott reggel végül sikerült beletörődnöm.
A szüleim tuti, azt hiszik hogy eggyütt vagyunk na meg Cast szülei is.
Megdörzsoltem a szememet, és megigazítottam félig lecsúszó pizsamám pántját.
Nagyot nyútózkodva, kiszáltam az ágyból és nekiáltam a reggeli teendőimnek végül 20 perc alatt készem is lettem.
Gyorsan, megreggeliztem és elindultam ismét Castiellel ami már nem is volt rossz.
Beugottam a boltba még egy kakaóscsigáért, hogy éhen ne haljak később.

Beérve az iskolába Lysander tartott felénk egy kottáspapírt szorongatva.
- Eli, be kell vallanom neked valamit. - Szólalt meg Lys, aki előttem áldogált.
- És mit?
- Lys, beszélnünk kell! - Kapta el barátja karját Castiel és elráncigálta a tornaterem felé.
- Mi van? - Nézett a felemás szemű fiú barátjára.
- Nem, engedem hogy szerelmet valj neki!
- Talán, te mondod meg nekem hogy mit csináljak az érzéseimmel!
- Nem, de azt nem hagyom hogy elmond, neki mit is érzel iránta ezt jól vésd az eszedbe! - Castiel csak, dühöngött és ott hagyta barátját.
* Kinek képzeli, magát hogy megmondja mit csinálhatok és mit nem! Ki ne találja hogy nem fogom elmondani Elinek hogy mit is érzek, iránta! Most kell elmondanom mert nem lesz több bátorságom akkor hozzá hogy szembe nézzek vele! * - Gondolta Lysander, és odaszaladt Elihez.
- Na mit akartál mondani? - Néztem rá bájos mosollyal.
- Eli, én... Szeretlek! - Bökte ki a szürke hajú srác amit mondani akart.
Ez váratlanul, esett nekem mert nem is gondoltam volna hogy az mondja ezt nekem akibe, az első nap óta bele vagyok zúgva.
Egy, szót se bírtam kinyögni, de éreztem hogy epirulok és gyorsan az arcomhoz kaptam a kezemet.
Most mit mondjak, azt hieti hogy hülye vagyok hogy semmit nem mondok rá. - Jártak a gondolatok a fejemben.
- Lysander, én... - Próbáltam erőltetni a mondatot, de nem úgy sikerült ahogy én ezt elterveztem. - Ez túl gyors nekem.
- ... Megértem. - Kókadt le Lys, mint egy elhervadt virág.
- Vagy is, én is nagyon kedvellek csak még... tudod hogy értem.
- Igen tudom. - Nézett rám, könyyes szemmel.
- De, ne értsd félre nagyon bírlak, csak még két hete vagyok itt és lehet hogy túl korai még ez nekem.
- Értem... Ami azt illeti tetszem neked? - Csillant fel Lys szeme.
- Nagyon is.. - Vallottam be, az érzésemet.

- Ez remek, akkor várni fogok rád, ha eldöntötted hogy járni akarsz-e velem vagy se. - S, magáhozhúzott és egy csókot nyomott a homlokomra.
Már, a ruhája keresztül érezni lehetett az izmos testét amire még jobban elpirultam.
- Lllysander. - Nyögtem ki a nevét.
- Sss. - Csitított le. - Most megyek, de vármi fogok rád.
Gyorsan a homlokomhoz, kaptam a kezemet és pirultságomban az, se tudtam hol is vagyok.
A csöngő ébresztett, fel ami azt jelentette hogy kezdődik az leső óra.
Hiába, futottam amiennyire csak tudtam befelé még is elkéstem a Bioszról, na meg persze a lépcső is rátett egy lapáttal hogy később érjek be.
Szerencsémre, csak egy figyelmeztetést kaptam, de még így is nehezemre esett leülnöm Rosa mellé mert egész végig Lysander bámult rám álgós szemekkel.
Gyorsan előkaptam a füzetemet és a könyvemet és már is figyelni kezdtem a tanár szavár... nagy nehezen.
A füzetemet bűmulva, firkálni kezdtem rá pár nevet amire meg is lepődtem hogy azt a bizonyos nevet írtam.
Ekkor Rosaly veregette, meg a válamat és sugdosott valamit a fülembe.
- Mit, mondtál? - Fordultam fel.
- A füzeted. - Mutatott rá.

- Mi van vele? ...... Vagy is ez. - Gyorsan átfordítottam.
 - Tetszik neked Lysander? Hát mért nem mondtad, összehoztalak volna vele csajszi! - Lelkesedett Rosa aki mind végig azt se tudta hogy Lys is érez valamit írántam.
- Rosa, de... én is meg tudom oldani magam. Bár köszi, hogy segíteni akarsz, de nem kell. - Fogtam meg a barátném kezét aki egy hatalmas mosolyt legyintett felém.
- Jaj, de tudod milyen vagyok ha nem segíthetek valakinek a szerelmi életében 1 vagy több hétig is szomorú leszek. 
- Rosaaa. - Néztem rá kérlő szemmel. - .... Na jó segíthetsz valamiben. 
- És mi lenne az. - Csillant fel a gyönyörű aranylóan tündöklő sárga szeme.
- Kérem, hölgyeim ne az órámon beszélgessenek, lehetőleg az udvaron vagy a folyosón. - Szólított meg minket Mr. Faraize.
-Igen is tanárúr. - Mondtuk kórusban a rózsaszín pólós, lila miniszoknyás barátnőmmel.
5 perc, csend lett csak a tanárúr jártatta a száját, végül valaki a hátamat birizgálta arra fordultam meg.
- Eli, Eliiii kérleeek had segítsek én iiiiis. - Lelkesedett Alexy amire egy kicsit meg is ilyedtem. - Hallodtam mit mondtál Rosalynak és én is segíteni akarok benne.
- Alexy, nem jó ötlet. - Vágtam rá.
- Naaaaa.
- Majd, ezt még megbeszéljük, de senkinek se áruld el okés. 
- Lakat van a számon kicsi Elike. 
Visszatekeredtem a tábla felé és figyelni kezdtem az órár végül nem birtam megálni hogy ne forduljak hátra Lysander felé aki szokásosan Castiel mellett ült.
Tekintetünk, találkozott és gyorsan lehajtottam a fejemet a füzet felé amira Mr. Faraize dühöngök hogy azt hitte alszom.
Így telt el az egész óra végül összegyűltem Rosával és a kék hajú Alexyvel, a kertészklubban.

- Nos, mi a terv? - Huppant le mellénk a virító sárga nadrágos zöld pólós Alexy.
- Én kitaláltam valamit. - Jelentkezett Rosa.
- El kell mondanom valamit skacok. - Kezdtem bele. - Az, az igazság hoogy,... Lysander bevalotta hogy tetszem neki és én is neki hogy nekem is bejön csak még nem vagyok felkészülve egy kapcsolatra.
- Miiiiii, és ezt most kell mondanod! - Ugrott fel a barátom.
- Hé, Alexy nyugi Eli hogy mondta volna ezt el nekünk ha órán voltunk.
- Hát ez igaz. - Sütötte le a szemét. - Bocsi Eli.
- Semmi baj, de most akkor mitévő legyek. - Húztam össze a lábamat, és ráhelyeztem a fejemet.
- Hát járj vele! - Kiabálták rám a választ, mert lebelül éreztem hogy járni akarok vele, de még magamnak se akatam bevallani.
- ...... Igazatok van! Most megyek és el is mondom neki hogy miként döntöttem a kapcsolatunkról. - És már is rohantam megkeresni Lyst.
- Hát ez gyorsan ment nem gondolod barátocskám.
- Da, de nagyon is gyorsan. - Nevetett Rosa és Alexy.
Csak futottam végül megtaláltam Lysandert, Arminnal, Kentinnel és persze Castiellel beszélgetni.
Megragadtam a fiú csuklóját, és elhúztam oda ahol senki se halhat meg minket.
- Lys, tudom már a döntésemet. - Szólaltam meg fülig felhúzott vigyorral.
- Na és mi lenne az?
- Igen, Lysander leszek a barátnőd. - Ugrottam a karjaiba.
- Óó, Eli annyira örülök. Te nem tudod mennyire szeretlek tégedet.. Amióta megláttalak azt se tudtam hogy leplezzem az érzéseimet előtted. - Szorított meg.
- Most, már én is bevallhatom, az első naptól én is belédestem.
*Eközben a három srác, nézte mi is történhet Eli és Lysander közt. Mért ölelgetik egymást és márt nevetnek annyira hogy madarat lehetne fogatni velük. Közben Castiel magában fortyogott, a dühtől mert tudta mi is történik most épp közöttük. Gondolta, csak sikerült magábahabarítani a lányt azzal hogy folyton mellette ébredt, de rosszúl gondolta még is a versimádó, Viktoriánus stílusu fiú kell neki.*
Végül, Lys eltolt magától és megfogta az arcomat ami következtében egy csókot lehelt a számra
Arra, kaptuk fel a fejünket hogy valaki lefényképezett minket.
- Peggy! - Kiáltottam fel.
- Meg van a sulicikk új címe "A suli új gerlepárja". Már látom is előttem a cikket. - Nevetett a lila hajú lány és már ballagott is el.
- Nem hagyhatjuk!
- Eli, úgy is megtudják egyszer minek avatkozzunk bele, ha ki akarja nyomtatni csak csinálja. - Ölelt magához a szerelmem.
- Igazad van. - Egyeztem bele.
A többi órán már szinte együtt, ültünk és együtt simogattuk végig az órákat.
Volt, mikorr a karomat vagy a kézfejemet simogatta, de volt olyan is ahol egyre lejjebb hatolt a keze és a combomat maszírozta.
Én a hajával játszadoztam amíg meg nem húztam neki pár tincsét arra abba is hagytam.
Órák, után hazakisért, de nem nagyon akartam hogy hazakisérjen mert ha megtudja hogy Castieléknél lakom csetepatét tesz.. talán, de mit tehettem ellene így hagytam hogy hazasétáljon velem és nagyot nézett mikor megáltam a mostani házamnál.
- Te itt laksz? - Figyelt rám.
- Háát, igen, vagy is ott laktam ami most össze van dőlve így Castiel szülei befogadtak minket, de nem leszünk itt sokáig.
- Ezt hogy érted?
- Úgy hogy elköltözünk.
- Mii, itt hagyjátok a várost és nekem nem is szólsz. - Ilyedt meg Lys.
- De, hogy is csak a szüleim fognak elköltözni mert apám kapott máshol munkát, én persze itt maradok a saját házamban majd. - Nyugtattam meg a páromat.
- Ó, hát mért nem ezzel kezdted, már tényleg azt hittem hogy itt hagysz. - Ölelt magához Lysander.
- Dúl a szerelem. - Mondta, a magáét Castiel mikor ideért hozzánk.
- Amint látod igen! - Emelte fel a hangját Lys.
- Hóhó, nyugi tesó csak megkérdeztem. - Rakta fel a két kezét Cas.
- Héé, áljatok le! - Áltam közéjük, végül Lysander egy hosszú csókot nyomott az ajkamra és már távozott is.
Belépve az ajtón Castiel ragadta meg a karomat.
- Most tényleg, szereted Lysandert, Eli! - Nyomott a falhoz.
- Szerinted, mért lettem a barátnője! Biztos viccből lettem az nem igaz! - Próbáltam kiszabadulni szorításából, de nem jártam sikerrel inkább erősebben szorított.
- Mond a szemembe hogy nem szereted!
- De azt nem mondhatom Castiel! - Fordítottam el a fejemet.
- Eli, nézz a szemembe és úgy mondj akkor valamit! - Fordította vissza a fejemet hogy bele tudjak nézni a szemébe.
- Én, szeretem Lysandert és te nem tehetsz semmit ellene ha akarnál is, de nem teheted mert nem tetszem neked! - Kiáltottam rá majd kibírtam szabadulni a fal és közötte lévő szorításból.
*Castiel ismét magában fortyorgott, de most nem csak a dühtől hanem a bánattól is. Fájt neki amit Eli a fejéhez vágott így inkább elengette a lányt a markából. Nem értette mi van vele, hogy miért viselkedik így hisz nem sajátíthatja el magának. Végül elrohant Eli elől és berohant a szobájába majd azt vette észre hogy könnyek gördültek le az arcán*
- Mért vagyok, ekkora hülye álllat! - Rogyott össze Castiel, az ajtaja előtt és a fejéhez kapta a kezét.
Mi ütött, belé, mért viselkedik így mint ha az ő tulajdona lennék? - Járt a fejemben majd, besétáltam a szobámba.
Gyorsan megcsináltam a házit, majd lementem vacsorázni, de Castiel nem jelent meg az asztalnál.
Vacsora után gyorsan lefürödtem, megmostam a hajamat, belebújtam az ágyba és bekapcsoltam a tv-t.
Úgy 1-2 órát néztem a AXN-t amin az egyik kedvenc sorozatom ment.
Bár aludni se tudtam nagyon mert, csak Lysanderen kattogott az agyamban na meg Castiel.
Végül sikerült elaludnom hajnali 4-kor.

5.rész Klassz nap.

Reggel arra béredtem hogy valaki fekszik mellettem.
A fekete pólóm alatt, csak egy nyanvatt bugyi takarta a testemet ami arra következtetett hogy a hállóingjeim odavesztek a tegnap történtek miatt.
Persze aki mellette, húzta a lóbőrt nem más volt mint Castiel.
Mire is számítottam hogy a pápa bújik mellém. - Csaptam homlokon magamat, a gondolat hallattán.
Egyszer csak a vöröske, mocorogni kezdett mellettem és kinyíltak a szemei.

- Te, ilyenkor kelsz, vasárnap?
- Te, meg minek vagy itt? - Ültem fel.
- Én házam, ott fekszek ahol akarok. - Tolta le a mellkasáról a takarót.
- Ilyen erővel az udvarban is aludhattál volna. - Sunyítottam rá, végül az izmos mellkasára ragadt a tekintetem amire elpirultam és gyorsan elfordultam. - Nem gondolod.
- Mi az, csak nem... elolvadtál a testemtől? - Rakta a combomra a kezét.
- Most vedd, le a kezedet a combomról! - Fenyegettem.
- Mért mi lesz ha, nem veszem le? -- Ült fel az ágyról, egy huncut mosoly kiséretével.
Nem haboztam röktön, egy jó kora pofont lekebeleztem neki amivel lefordult az ágyról, én meg csak jókat nevettem rajta.
Mire észbekatam már a takaró nem volt rajtam mert sikeresen lerántotta, Castiel rólam.
Úgy, 5-6 percig ültem egyhejben a vöröskére nézve aki nem mozdult, pozíciójából így megnéztem nincs valami baja.
Az ágy széléhez érve azon kaptam magamat hogy kopogtatnak az ajtón én meg ráestem Castra aki a kopogásra nyitotta ki a szemét.
Amikor az ajtó kilincse lenyomódott, és bejöttek rajta a szüleim nagyon megdöbbentek úgy ahogy mi is.
Nem értették, mi folyik köztünk de apámon látszott nem repes az örömtől hogy egy fiú mesztelen testén foglaltam helyet magamnak.
Ezenben anyám nagyon is repesett az örömtől hogy egy vörös srácon hasalok.
- Hihihi, látom összemelegedtetek fiatalok. - Kuncogott  anya apám oldánál.
- Ez nem az aminek látszik. - Mentegetőztem.
- Inkább ne is firtassuk tovább Elizabeth! - Mordult fel David.
Gyorsan felpattantam, Castról aki nagynehezen feltápászkodott.
Szerencsém volt, hogy Castielen rajta volt a boxeren nem pedig az ágyon mert bele se tudnék gondolni mit csinálna az én drágalátos apucim vele.
- Talán élve megnyúzná és odadobná a kutyánknak hogy egye meg!? - Mondtam magamban legalább is azt hittem.
- Miről beszélsz? - Lépett mellém, édesanyám.
- Semiről!..... Dee, miért vagytok itt ilyenkor? Történt valami?
- Ezt én is kérdezhetném Castieltől hogy, mit keres itt a 16 éves lányomnál. - Mondta, ismét a magáét apa.
- Hát izéé... csak ezt hoztam vissza neki. - És felmutatott egy aprócska tollat. Bár nem tudom ki vagy hogy honnan van de így kimagyarázta magát. - Nos én mennék is ha nem bánják.
Cast távozása után, a szüleim beszélni akartak velem, de ilyen korán? Ez furcsa nagyon furcsa.
- Tudod nagyon sokáig tart az ujjáépítás. - Szólalt meg anya.
- És tudod sokat kell érte fizetni mert a bisztosító nem akar segíteni benne. - Folytatta apám.
- Ó, istenem bökjétek már ki miről van szó!
- Arról hogy ismét, el kell költöznünk mert édesapád munkát kapott egy másik városban
- Ki zárt hogy innen elköltözzek. - Szólaltam meg.
- De, muszály lesz kicsim. - Veregette meg a vállamat Elza.
- Nem lesz muszály! - Vágtam rá. - Ha megveszitek a házat amit igértetek nem lesz muszály.
- Ez igaz... Tudod mit holnap elmegyünk és szétnézünk hogy találunk-e egy jó házat és közel az iskolához. - Csapta össze anya a kezét.
A megbeszélés után elhatároztam hogy, egy kicsit kiszellőztetem a fejemet és elviszem sétáltatni Zelot.
Gyorsan, felöltöztem de sajnos le kellett ugranom egy pórázat venni mert a régi is odaveszett a romok közt.
Mielőtt elmentem volna a parkba megreggeliztem vagy is reggeliztünk, mert itt valamiért az a szokás hogy asztalnál eszünk és csak is együtt.
Ismét majd belefulladtam, a reggelimbe de most Castiel is megilyedt... picit.
Mikor végeztem felszaladtam még a telefonomért és a fényképezőmért.
Rácsatoltam Zelora az övet és, már indulni is akartam mikor valaki a nevemet szólította.
- Eli, várj megyünk mi is. - Jaj ne, ők minek jönnek. Mordultam fel magamban.
- Caastieel, micsoda meglepetés hogy jönni akarsz velem. - Próbáltam örülni a dolognak.
- Igaz, amúgy jó a szerkód.
- Nézzenek oda megdicséri a ruhámat tegnap meg azt mondta ne kerüljek az útjába, milyen érdekes. - Csináltam a Lysander nézést.
- Ugye. A pofont miért érdemeltem ki?
- Ezt most komolyan kérded.. - Ez fülye vagy mikor, a földre esett és emlékezet kiesése van! Hogy nem emlékszik erre a dologra.
- Igen komolyan.
- Hát, perverzkedtél. - Vágtam rá.  
- Oh, így már világos. Arra érted hogy meg fogtam a combodat nem igaz. - Ismét azt a mosolyt vetett be mint a szobámba, de már ott se működött.
- Ja, szerinted mire érteném de ha nembocsátasz én nem dumálgatni akarok veled hanem a kutyámat kivinni sétáltatni.
Kinyitottam az ajtót, és előrementem véül az lett belőle hogy rányitottam a vöröskére az ajtót és piros lett neki a homloka.
Mit tehettem megcsináltam, neki a homlokát mert mind a kettőnknek elmentek itthonról a szüleink.
Végül el tudtam indulni helyesbítek el tudtunk indúlni a parkba.
Félúton azonban megáltam és visszatolattam, egy kicsivel hogy jobban lássam azt amin a szemem kiszúrt.
- Castiel. - Szóltam neki.
- Mi az.
- Sss, halkabban gyere eszt néd. - Hesegettem felé mit egy őrült.
- Mit kéne néznem? - Súgta a fülembe.
- Nézd, ott. - Mutattam az egyik ház felé ahogy egy jól ismert lány ált egy fiúval.
- Ne már, ez Amber. - Dülledt ki Cas szeme.
- Ez most komoly, egy ilyennel smárol fúúj. - Nyújtottam ki a nyelvemet és finytorodtam.
- Hallod tudom, ki ez a pápaszemes fiú
- Na ki? - Fordultam felé.
- Kennek hívják, a sulinkba jár.
- Úgy tűnik, talált nálad jobbat Castiel. - Nevettem el magamat.
- Tuti, nem. Csak a pénze miatt csinálja de én ha ő helyében lennék csak kiszedtem volna a zsebéből és ott agytam volna ahol van. - Dőlt a falnak.
- Akkor velem is ugyan, azt a mótszert csinálnád amit előbb kimondtál? - Sunyítottam rá.
- Talán igen, talán nem.
- Kedves vagy, na de tudnék egy jó cikket a sulinak. - Derült hatalmasabb mosoly az arcomra. Előhúztam a fényképezőgépemet és már is csinálgattam a jobbnál, jobb képeket. - Kész is, ebből tökéletek cikk lesz már csak oda kell majd Peggynek adni.
- Vág az eszed édes.  Majd holnap odaadjuk neki. - Kezdett játszadozni a hajammal, de én nem hagytam neki.
- Oda adod, mert én és a szüleim házat nézünk nekem.
- Neked?
- Igen nekem. Szülinapi ajándék. - Eléggé meglepődött rajta.
- Mindannyiótok odaköltözik majd?
- Nem csak én, de ezt téged mit érdekel?
- Csak, na megyünk? Van képünk most már a parkba kellene menni.
Elindultunk és meg sem áltunk a parkig ahol nyomban leültem, az egyik padra Zelot pedig elengedtem.
Cas is elengedte a kutyáját és levágódott mellém, gyorsan gondoltam egyet és felugrottam majd egy szempillantás alatt lekaptam.
A kép után elmentem fagyiért és hoztam neki is egyet bár nem tudtam milyet szeret hoztam neki egy csokisat.

A fagyi elfogyasztása után még több képet csináltam, volt mikor a tájról vagy a kutyákról és a körülöttünk zajló emberekről, de jobban Castielról kaptam le néhányat sutyiban.
Fél óra múlva az ebeket kellett kergetnünk hogy áljanak, meg egy hülye mókus miatt ami előttünk szaladt el.
Végül sikerült a szökökútnál elkapni a két szökevényt és egy képet is kattintottam le.
- Eli, nézd ott van Lysander és Leigh. - Mutatta.
- Ki az a Leigh? - Kérdeztem.
- Ő Lys bátyja.. Ő vezeti azt a butikot ahol jártál.
- Ah, akkor azért volt ott.
- Ja, gyere menjünk oda.
Odabicegtem majd köszöntem is nekik.
Bemutatott a két srác Leighnek én pedig neki, megtudtam hogy Rosalya pasija és hogy ő tervezte neki a ruhákat na meg Lysandernek is.
Lys szokásos verseket írt a noteszába amiből párat meg is mutatott.
Leigh ruhákat, bugyokta hogy tud nekem egy csomót ami illene hozzés monta hogy ugorjak be valamikor hozzá persze beleegyeztem.
Estefelé járt, már az idő így hazaindultunk bár majdnem elestem szerencsére, Cas megtartott így nem bőltem be a zebrára ahol épp forgalom volt.
- Jobban is vigyázhatnál. - Háborodott fel.
- Jó-jó bocs.. Kösz. - Köszöntem meg neki halkan hogy ne halja meg.
- Nincs mit. - Vágta vissza.
Amikor hazaértünk ülhettünk is le vacsorázni, most nem fulladtam bele a kajába így szépen megvacsoráztam.
Rövid zuhanyozás után elindultam a szobám felé mikor megtorpantam.
- Remélem most, már nem melletted ébredek vöröske.
- Ne remélj édes. - És ezzel bement a fürdőbe.
Fejemet csóválva indultam be a szobámba ahol gyorsan megcsináltam, a házit.
Még csak 21 óra volt és untam magamat így levettem, az egyik gitárt a falról és játszani kezdtem rajta.
Emiatt jól elálmosodtam és lefeküdtem aludni, a gondolatom Ameren és azon a Kenen vagy kin járt így is aludtam el.