5.rész Klassz nap.

Reggel arra béredtem hogy valaki fekszik mellettem.
A fekete pólóm alatt, csak egy nyanvatt bugyi takarta a testemet ami arra következtetett hogy a hállóingjeim odavesztek a tegnap történtek miatt.
Persze aki mellette, húzta a lóbőrt nem más volt mint Castiel.
Mire is számítottam hogy a pápa bújik mellém. - Csaptam homlokon magamat, a gondolat hallattán.
Egyszer csak a vöröske, mocorogni kezdett mellettem és kinyíltak a szemei.

- Te, ilyenkor kelsz, vasárnap?
- Te, meg minek vagy itt? - Ültem fel.
- Én házam, ott fekszek ahol akarok. - Tolta le a mellkasáról a takarót.
- Ilyen erővel az udvarban is aludhattál volna. - Sunyítottam rá, végül az izmos mellkasára ragadt a tekintetem amire elpirultam és gyorsan elfordultam. - Nem gondolod.
- Mi az, csak nem... elolvadtál a testemtől? - Rakta a combomra a kezét.
- Most vedd, le a kezedet a combomról! - Fenyegettem.
- Mért mi lesz ha, nem veszem le? -- Ült fel az ágyról, egy huncut mosoly kiséretével.
Nem haboztam röktön, egy jó kora pofont lekebeleztem neki amivel lefordult az ágyról, én meg csak jókat nevettem rajta.
Mire észbekatam már a takaró nem volt rajtam mert sikeresen lerántotta, Castiel rólam.
Úgy, 5-6 percig ültem egyhejben a vöröskére nézve aki nem mozdult, pozíciójából így megnéztem nincs valami baja.
Az ágy széléhez érve azon kaptam magamat hogy kopogtatnak az ajtón én meg ráestem Castra aki a kopogásra nyitotta ki a szemét.
Amikor az ajtó kilincse lenyomódott, és bejöttek rajta a szüleim nagyon megdöbbentek úgy ahogy mi is.
Nem értették, mi folyik köztünk de apámon látszott nem repes az örömtől hogy egy fiú mesztelen testén foglaltam helyet magamnak.
Ezenben anyám nagyon is repesett az örömtől hogy egy vörös srácon hasalok.
- Hihihi, látom összemelegedtetek fiatalok. - Kuncogott  anya apám oldánál.
- Ez nem az aminek látszik. - Mentegetőztem.
- Inkább ne is firtassuk tovább Elizabeth! - Mordult fel David.
Gyorsan felpattantam, Castról aki nagynehezen feltápászkodott.
Szerencsém volt, hogy Castielen rajta volt a boxeren nem pedig az ágyon mert bele se tudnék gondolni mit csinálna az én drágalátos apucim vele.
- Talán élve megnyúzná és odadobná a kutyánknak hogy egye meg!? - Mondtam magamban legalább is azt hittem.
- Miről beszélsz? - Lépett mellém, édesanyám.
- Semiről!..... Dee, miért vagytok itt ilyenkor? Történt valami?
- Ezt én is kérdezhetném Castieltől hogy, mit keres itt a 16 éves lányomnál. - Mondta, ismét a magáét apa.
- Hát izéé... csak ezt hoztam vissza neki. - És felmutatott egy aprócska tollat. Bár nem tudom ki vagy hogy honnan van de így kimagyarázta magát. - Nos én mennék is ha nem bánják.
Cast távozása után, a szüleim beszélni akartak velem, de ilyen korán? Ez furcsa nagyon furcsa.
- Tudod nagyon sokáig tart az ujjáépítás. - Szólalt meg anya.
- És tudod sokat kell érte fizetni mert a bisztosító nem akar segíteni benne. - Folytatta apám.
- Ó, istenem bökjétek már ki miről van szó!
- Arról hogy ismét, el kell költöznünk mert édesapád munkát kapott egy másik városban
- Ki zárt hogy innen elköltözzek. - Szólaltam meg.
- De, muszály lesz kicsim. - Veregette meg a vállamat Elza.
- Nem lesz muszály! - Vágtam rá. - Ha megveszitek a házat amit igértetek nem lesz muszály.
- Ez igaz... Tudod mit holnap elmegyünk és szétnézünk hogy találunk-e egy jó házat és közel az iskolához. - Csapta össze anya a kezét.
A megbeszélés után elhatároztam hogy, egy kicsit kiszellőztetem a fejemet és elviszem sétáltatni Zelot.
Gyorsan, felöltöztem de sajnos le kellett ugranom egy pórázat venni mert a régi is odaveszett a romok közt.
Mielőtt elmentem volna a parkba megreggeliztem vagy is reggeliztünk, mert itt valamiért az a szokás hogy asztalnál eszünk és csak is együtt.
Ismét majd belefulladtam, a reggelimbe de most Castiel is megilyedt... picit.
Mikor végeztem felszaladtam még a telefonomért és a fényképezőmért.
Rácsatoltam Zelora az övet és, már indulni is akartam mikor valaki a nevemet szólította.
- Eli, várj megyünk mi is. - Jaj ne, ők minek jönnek. Mordultam fel magamban.
- Caastieel, micsoda meglepetés hogy jönni akarsz velem. - Próbáltam örülni a dolognak.
- Igaz, amúgy jó a szerkód.
- Nézzenek oda megdicséri a ruhámat tegnap meg azt mondta ne kerüljek az útjába, milyen érdekes. - Csináltam a Lysander nézést.
- Ugye. A pofont miért érdemeltem ki?
- Ezt most komolyan kérded.. - Ez fülye vagy mikor, a földre esett és emlékezet kiesése van! Hogy nem emlékszik erre a dologra.
- Igen komolyan.
- Hát, perverzkedtél. - Vágtam rá.  
- Oh, így már világos. Arra érted hogy meg fogtam a combodat nem igaz. - Ismét azt a mosolyt vetett be mint a szobámba, de már ott se működött.
- Ja, szerinted mire érteném de ha nembocsátasz én nem dumálgatni akarok veled hanem a kutyámat kivinni sétáltatni.
Kinyitottam az ajtót, és előrementem véül az lett belőle hogy rányitottam a vöröskére az ajtót és piros lett neki a homloka.
Mit tehettem megcsináltam, neki a homlokát mert mind a kettőnknek elmentek itthonról a szüleink.
Végül el tudtam indulni helyesbítek el tudtunk indúlni a parkba.
Félúton azonban megáltam és visszatolattam, egy kicsivel hogy jobban lássam azt amin a szemem kiszúrt.
- Castiel. - Szóltam neki.
- Mi az.
- Sss, halkabban gyere eszt néd. - Hesegettem felé mit egy őrült.
- Mit kéne néznem? - Súgta a fülembe.
- Nézd, ott. - Mutattam az egyik ház felé ahogy egy jól ismert lány ált egy fiúval.
- Ne már, ez Amber. - Dülledt ki Cas szeme.
- Ez most komoly, egy ilyennel smárol fúúj. - Nyújtottam ki a nyelvemet és finytorodtam.
- Hallod tudom, ki ez a pápaszemes fiú
- Na ki? - Fordultam felé.
- Kennek hívják, a sulinkba jár.
- Úgy tűnik, talált nálad jobbat Castiel. - Nevettem el magamat.
- Tuti, nem. Csak a pénze miatt csinálja de én ha ő helyében lennék csak kiszedtem volna a zsebéből és ott agytam volna ahol van. - Dőlt a falnak.
- Akkor velem is ugyan, azt a mótszert csinálnád amit előbb kimondtál? - Sunyítottam rá.
- Talán igen, talán nem.
- Kedves vagy, na de tudnék egy jó cikket a sulinak. - Derült hatalmasabb mosoly az arcomra. Előhúztam a fényképezőgépemet és már is csinálgattam a jobbnál, jobb képeket. - Kész is, ebből tökéletek cikk lesz már csak oda kell majd Peggynek adni.
- Vág az eszed édes.  Majd holnap odaadjuk neki. - Kezdett játszadozni a hajammal, de én nem hagytam neki.
- Oda adod, mert én és a szüleim házat nézünk nekem.
- Neked?
- Igen nekem. Szülinapi ajándék. - Eléggé meglepődött rajta.
- Mindannyiótok odaköltözik majd?
- Nem csak én, de ezt téged mit érdekel?
- Csak, na megyünk? Van képünk most már a parkba kellene menni.
Elindultunk és meg sem áltunk a parkig ahol nyomban leültem, az egyik padra Zelot pedig elengedtem.
Cas is elengedte a kutyáját és levágódott mellém, gyorsan gondoltam egyet és felugrottam majd egy szempillantás alatt lekaptam.
A kép után elmentem fagyiért és hoztam neki is egyet bár nem tudtam milyet szeret hoztam neki egy csokisat.

A fagyi elfogyasztása után még több képet csináltam, volt mikor a tájról vagy a kutyákról és a körülöttünk zajló emberekről, de jobban Castielról kaptam le néhányat sutyiban.
Fél óra múlva az ebeket kellett kergetnünk hogy áljanak, meg egy hülye mókus miatt ami előttünk szaladt el.
Végül sikerült a szökökútnál elkapni a két szökevényt és egy képet is kattintottam le.
- Eli, nézd ott van Lysander és Leigh. - Mutatta.
- Ki az a Leigh? - Kérdeztem.
- Ő Lys bátyja.. Ő vezeti azt a butikot ahol jártál.
- Ah, akkor azért volt ott.
- Ja, gyere menjünk oda.
Odabicegtem majd köszöntem is nekik.
Bemutatott a két srác Leighnek én pedig neki, megtudtam hogy Rosalya pasija és hogy ő tervezte neki a ruhákat na meg Lysandernek is.
Lys szokásos verseket írt a noteszába amiből párat meg is mutatott.
Leigh ruhákat, bugyokta hogy tud nekem egy csomót ami illene hozzés monta hogy ugorjak be valamikor hozzá persze beleegyeztem.
Estefelé járt, már az idő így hazaindultunk bár majdnem elestem szerencsére, Cas megtartott így nem bőltem be a zebrára ahol épp forgalom volt.
- Jobban is vigyázhatnál. - Háborodott fel.
- Jó-jó bocs.. Kösz. - Köszöntem meg neki halkan hogy ne halja meg.
- Nincs mit. - Vágta vissza.
Amikor hazaértünk ülhettünk is le vacsorázni, most nem fulladtam bele a kajába így szépen megvacsoráztam.
Rövid zuhanyozás után elindultam a szobám felé mikor megtorpantam.
- Remélem most, már nem melletted ébredek vöröske.
- Ne remélj édes. - És ezzel bement a fürdőbe.
Fejemet csóválva indultam be a szobámba ahol gyorsan megcsináltam, a házit.
Még csak 21 óra volt és untam magamat így levettem, az egyik gitárt a falról és játszani kezdtem rajta.
Emiatt jól elálmosodtam és lefeküdtem aludni, a gondolatom Ameren és azon a Kenen vagy kin járt így is aludtam el.