8.rész A búcsú.

Álmos, voltam még reggel 8 órakor, de öltözöm kellett hogy a barátaimmal tudjak találkozni a búcsún.
Felkaptam, magamra amit, tegnap kiválasztottam ruhát és a hajamait, is begöndörítettem egy kicsit, ne mindig egyenes legyen.
Egy icipicit, kisminkeltem magamat és elmentem a fürdőbe elvégezni a tehendőmet.
Kézmosás után, lelépkedtem a lépcsőn egyenest, a konyhába ahol nagy sürgés-forgás volt a ma érkezővendékek miatt.
Szerencsémre, nem leszek itthon így nem kell Castiel rokonjait látnom bár, kíváncsi lennék mien lehet a mamája.
Arról, nem beszélve hogy Castiel bátyja is jön aki épp facér és, álítólag belém van zúgva egy kép alapján amit a szüleim mutattak, meg neki mokor én és a vöröske iskolában voltunk.
Gyorsan, bekaptam pár falatot majd kiindultam a parkba, de előtte még kikönyörögtem a szüleimtől pár ezer forintot.
Dudorászva, akartam végighaladni a zebrán mikor valaki nagy erőből visszahúzott és nekidőltem.

- Mit művelsz! - Léptem el egy 20 év, körüli sráctól aki aggódó tekintettel nézett rám.
- Jól vagy! - Csuklott el, a hangja a srácnak.
- Jól, de megőrültél! Át akartam menni a túl oldarra!
- Hál' istennek. - Könnyebbült meg. - Amúgy nem, rántottalak volna vissza ha a lámpát nézted volna, mert már réges rég piros volt így bárki elüthetett volna.
- Óh, tényleg? Mikor utoljára, megéztem még, zöld volt így hát köszönöm. - Erőltettem, az arcomra a mosolyt, de valahonnan ismerős ez a srác de vajon honnan.
- Szívesen, Eli. - Mosolygott rám.
- Honnan, tudod a nevemet? - Néztem rá kérdően mint, egy elmehibbantra.
- Nem, ismersz fel?
- ... Nem. Még is ki vagy?

- Carlos, Castiel bátyja. - Mosolygott.
- Jéé, tényleg most hogy így jobban megnéztelek, hasonlítatok is egymásra egy kicsit. - Jaj, ne mért pont, ő inkább ütöttek volna el mint hogy találkozzak vele. Gondoltam.
- Mondhatni, így is, de nem vagyunk puszopajtások vele valamiért nem nagyon bírjuk egymást... Talán azért, mert a szüleink többet foglalkoztak velem, mint vele.
- Az, lehet de most sajnos mennem kell, majd remélem találkozunk még akkor szia.. Carlos. - Köszöntem el tőle, gyorsan s már húztam is át a túloldalra majd befordultam a park bejárata felé.
*Huh, hát nem csúnya, de nem is az esetem én maradok inkább Lysandernél* - Gondoltam magamban.
A park közepén, egy nagy tisztáson már állt a bál minden hol sergők,óriás kerék,hullámvasút, dodgem állt és egy csomó kirakodó sátrak.
Az egyik vattacukros kocsinál kiszúrtam a csajokat, majd Lysandert is aki már tiszta cukor volt a vattacukortól.
- Sziasztook! - Köszöntem, nekik nagy vidámsággal. - Mizujsz?
- Jéé, te is ideértél végre, már azt hitük nem jössz. - Ölelt át Iris.
- Hát, jöttem volna hamarabb is csak feltartottak, na de itt vagyok nem igaz. - Mosolyogtam, tovább majd Lyshez ballagtam és egy hatalmas csókot nyomtam a szájára.
- Hiányztál. - Súgta a fülembe. - Ha, nem jöttél volna 5 percen belül tuti, el mentem volna érted.
- Óóó, mien vakmerő lett volna akkor valaki. - Karoltam át a nyakát. - És, te is hiányztál nekem.
- Nekem jobban. - Incselkedett.
- Ki ne találd nekem sokkal de sokkal jobban.
- Most tényleg, bele akarsz kezdeni egy sokkal de sokkal jobban párbajba? Úgy is feladnád.
- Azt, te csak hiszed kedves Lysander. - Pöcköltem, meg az orrát. - Nem vagyok olyan könnyen legyőzhető.
- Tudod, mit elhiszem.
- Örülök, neki de üljünk már fel valamire mert elunom magamat. - Könyörögtem a srácoknak.
- ... Menjünk előbb aaz óriáskerékre! - Toborzott minket Rosaly aki Leigh társaságában áldogált az ikrek mellett.

Mindenki, gyorsan belement így fel is ültünk rá, majd a lánchintára ültünk fel amin Lysandernek sikerült is egy aprócska csókot lehelnie az ajkamra.
Nagyon jól, éreztem magamat a srácokkal főleg Lysanderrel akivel össze-vissze ugráltam mint egy viháncoló őzgida.
Még az volt a jó hogy a fele, napom még hátra volt így maradt még a sórakozásra csak egy baj volt hogy mindenkinek haza kellett mennie mert jöttek hozzájuk a rokonok nem csak hozzánk.
Így, mit tehettem hát vettem pár ajándékot a szüleimnek és a nagyimnak és a keresztszüleimnek kik, biztosan már megérkeztek.
Épp indulni akartam ki a kapunk mikr valaki nekemjött és kiesett a zacskó a kezemből, még az volt a szerencse hogy a földön landolt más képpen ripityára törtek volna a kis kerámia szívek.
-  Idióta. - Hallottam egy hangot, amit már nagyon is ismertem.
- Castiel!
- Jééé, tudja a nevemet. - Vigyorgott a szokásos rockos ruhában a vöröske.
- Örülhetsz, hogy nem törtek össze az ajándékok, másképpen neked kellett volna kifizetned az összeset nekem. - Figyelmeztettem.
- Aha, de nem törtek össze, úgy hogy nem kell perkálnom neked.
- Chö, de valakinek elég jó kedve van hogy folyton vigyorog az orra alatt. - Pöcköltem, meg az orrát.
- Tudod, kaptam már 10-est a családomtól úgyhogy jó napom van. - Csapott, a zsebára.
-  Jó, neked de figyelmeztetlek senki sincs kint, mindenki hazament, csak én maradtam, egyes egyedül.
- Se, baj akkor veled ülök fel mindenre. - Fogta meg a karomat, és húzott magával.
- Hééé, meg se akarsz kérni, és ha én em akarok semmire felülni mert már mindenen voltam?
- Eggyen, tuti nem voltál.
- És, melyiken? - Kérdeztem, de válasz helyett inkább jobban húzott.
- .... Hát, ezen. - Állított, maga elé és megfogta a vállamat. - És tuti, nem ültél ilyenen.
- Miii, de hogy nem ültem csak persze nem itt. - Az igazat megvalva, csak egyszer ültem rajta akkor is 12-13 éves lehettem majd utána ki, is dobtam a taccsot.
- Akkor, felülünk ha már ültél ilyenen, és legalább tudod mi a neve? - Faggatott. Mi ez kikérdező nap?
- Igen, tudom breaker vagy break de én csak break-nek hívom. - Világosítottam fel.
- Hmm, akkor már is kérek ké jegyet, ne mozdulj. - Futott, oda a pénztárhoz.
- Várj, Castiel valamit nem mondtam el! - Kiabálhattam utána, de tuti nem hallott egy kukkot sebelőle.
A hosszas várakozás, után visszatért nem kettő jeggyel hanem kereket tízzel a kezében amit ott lóbált a kezében.
- Minek, vettél ennyit? - Lepődtem mag.
- Szerinted, csak egyszer ülök fel, na azt megnézném.
- Jó-jó de hallottad amit mondtam? - Istenem, könyörgög hogy had hallotta meg.
- Még, is mit?
- Hát, hogy azt akartam mondani, nem nagyon birom az ilyeneket mert könnyen visszajön a kajám. - Vallottam, be de inkáb ez mint hogy egy csomószor felüljek vele.
- Értem, ezesetben addig fogunk felülni, rá amíg meg nem szokja a gyomród. - Csapta össze, a tenyerát és gonosz nevetéssel nézett rám.
- Héé, ez nem éér! - Csaptam vállon mert már pipa voltam rá hogy az én kis bajommal akar töbször felülni velem.
- De, nagyon is na de gyere mert már fel kellene ülnünk. - Majd, ismét megragadt a kezemet és elhúzott az egyik székbe vagy mibe.

A segéd,  ránkcsukta a védőkorlátot majd mikor már mindenki felszált már is indulni kezdtünk.
Előtte még csak szép, lassan utána már egyre gyorsabb és gyorsabb lett így inkább belekaroltam, Castiel karjába akin látszott hogy mennyire élvezi.
A kör végér, nem lett hányingerem így meg is lepődtem.
A tízedik kör utánra, már kezdtem szédülni és mikor leszáltunk, alig bírtam a két ábamon megmaradni annyira, dőlöngéltem hogy a vörös kapott el hogy, el ne essek.
- Jól vagy? - Nézett rám, ismét úgy ahoyg tegnap, aggódó szemekkel.
- Igen, jó csak el vagyok szédülve. - Kpatam a fejemhez.
- Meg, tudsz álni a lábadon?
- Nem, hiszem.  Enegdtem, el majd eldőltem balra így észlelni, lehetett hogy nem.
- Akkor, nem tehetek mást mint hogy viszlek. - S egy másodperc alatt a hátán voltam.
A kiszórakozás, után már hazafelé tartottunk, de még mindg Castiel hátán voltam aki nem akart lerakni.
A házhoz érve, már könyörögtem neki hogy tegyen le, de a szép szónak se értett így beleharaptam a fülébe aki visított mint egy kis óvodás.
De, még erre se reagált hogy mit akarok, így megpörgetett, persze az össze bentlévő kirohnat a házból hogy mi lehet az a nagy ricsaj a kertben.
Nem csak ők, hanem a kutyák is kirohantek, de minek mert ránkugrottak és a földön találtuk magunkat kiterüle.
Legalább is én a földön a vörös pedig rajtam landolt azzal kb. 80 kilójával.
- Wááá, szálj már le rólam, te mázsás állat. - Ötlögeltem.
- Méég, hogy én mázsás éllat! Én, mit szóljak hozzád, a hátam egészen belesajdult a cipelésedbe. - Ugrott, fel majd fenyegetően nézett rám.
- Óóó, azzal a 65 kilómmal mien nehéz vagyok nem úgy mint eggyesek!
- Most rám céloztál! - Mutatott magár.
- Mért szerinted, kire céloztam volna a kutyámra!? - Kevertem bele szegény kutyimat is aki, vette a lapot és lehajtott a fejét.
- Gyerekek! - Szólalt, meg anyum az ajtóban állva.
- Ttti, hogy mióta vagytok kint? - Lepődtem meg.
- Már, egy ideje ne aggódjatok, talán a többi szomszédbeliek is kilyöttek erre, a hangos ricsajra, na de mind1 gyertek vacsorázni hogy egész nap nem láttunk titeket.
Szégyelésemben, olyan lett az arcom mint Castiel haja, majd beballagtunk az ebédlőbe ahol a nagyim és a kersztszüleim helyetfoglaltak és Castiel keresztszülei is és Carlos aki, már csókkal üdvözöte a kezemet.
Mielőtt még elkezdtük volna az evést, kiosztottam az ajándékokat, aminek nagyon örültek a családtagjaim, de még azon kaptam magamat hogy az eladó pár darabbal többet adott amennyt kértem bár már nem birnám visszavinni mert sötét van és tuti, összepakoltak már, de nem akarok mindig jó kislány lenni íg nem is vittem volna vissza.
Adtam egy-egy darabot Cast szüleinek is aminek, nagyon megörültek majd nekiáltunk vacsorázni.
Megvacsorázás után, felsazaldtam a szobámba ahol előkaptam a telómat és felhívtam Lysander drágámat.
20 perc után leraktam majd elmentem fürdeni, de a fürdés nem sikerült valami jól mert úgy emlékeztem hogy hoztam a pizsamafelsőmet, de nem jól emlékeztem így magamratekertem a törülökzőt és ki akartam menni az ajtón mikor ismét a vöröskét találtam szemtől-szemben előttem.

- Ezt, elhagytad. - Nyújtotta, felém a trikómat.
- Ööm, izé, kösz. - Próbáltam bemenni a fürdőbe hogy felvegyem de a türölökőm, beleakadt egy kiálló kis fadarabkába és leszedte rólam, még jó hogy vettem fel melltartót így nem látszódott semmi.
Gyorsan, felkaptam a földről, a türölközőt és menemtem a szobámba ahol Carlos, foglalt helyet.
- Te, jó isten! - Lepődtem meg majd gyorsan, magamrakaptam a trikót.
- Úgy cukibb voltál hogy semmi, se volt rajtad.
- Haha, de mit kersel itt!
- Az, én szobám volt, de amióta ideköltöztetek azóta a diéd. Bár, látom használod a gitárjaimat. - Nevetett. - Rég, nem használtam őket.
- Értem, de Carlos léci kimennél mert fáradt vagyok és szeretnék aludni. - Néztem, rá kiskutyaszemekkel.
- Ja, persze a szerelmemnek bármit, megteszek. - Kacsintott, rám és felált az ágyról majd az ajtóhos sátált.
- Várj! Most tényleg tetszem neked?
- Igen, és remélem egyszer járunk majd.
- Carlos, talán fura kérdés dee hány éves vagy? - Vakartam meg a tarkómat.
- 22, de az még nem sok, na de mentem álmodj szépeket Eli. - S maga mögött, becsukta az ajtót.
Tényleg, szeret hát még ilyet, meg áll az eszem nos mind1 alvás mert már hulla fárad vagyok.
Bedőltem az ágyba, betakaróztam és lekapcsoltam az éjjelilámpámat, nem telt bele 1 perc már húztam is a lóbőrt.

7.rész Jól, kezdődik a nap.

Reggel, karikás szemeket vettem észre a tükör előtt ami amiatt, volt hogy alig aludtam valamit éjszaka.
Megmostam, az arcomat amitől egy kicsit felébredtem és odakúsztam, a szekrényhez hogy kivegyek valami ruhát mára.
Próbáltam, Lysanderhez igazítanom a ruháimat bár nem vaggyok ebben jártas így remélem, tetszeni fog neki amit magamrakaptam.
Megigazítottam a hajamat majd kilépdestem, a szobámból ahol mindenki engem nézett hogy esetleg Castiellel jövök le a lépcsőn, de nem így volt.
Csodálkozva lestek a szüleim és Cast szülei, rám hogy márt nem az álítólagos barátommal jövök le.
Odaköszöntem nekik majd, leültem az egyik székre és falatozni kezdtem a pirítósból.
10 perc múlva már az iskolába, vezető úton gyalogoltam egymagamban ahol alig lehetett látni pár embert.
Bedugtam a fülembe, a fülhallgatót és úgy ballagtam végig a járdán a suliig.
Az udvaron kiszúrtam Lysandert, aki Arminnal és Castiellel dumálgatott bár így is odamentem hozzájuk.
- Nézzenek, oda hogy kicsípte magát a fekete démon. - Tette meg a megjegyzését, Armin aki fekete farmert és lila trikót viselt.
- Ah, Eli! - Szorított magához, Lysander aki most látott volna elősször. - Véégre, annyira hiányoztál!
- Te is, nekem Lys. - Öleltem, vissza de a szemem kiszúrta Castielt aki a szemét forgatta.
- Hol, marad a becézgetés? - Kiáltott felénk Viola, akit már tuti Rosa értesített vagy Peggy megírta a cikket rólunk.
- Igaz, is! Édesem. - Nyomott egy halvány csókot, a számra Lys.
- Na, azért. - Nevetett Viola.
- ... Én most, mentem. - Szolalt, meg Castiel unott hangon, de tüzelt a szeme mikor rámnézett.
- Mi, lehet vele? - Néztem a többiekre akik, maguk is meg voltak lepődve a vörös miatt.
- Ne is foglalkozz, vele tudod milyen tud lenni. Egyszer ilyen, egyszer olyan a modora.
- Hát ez igaz Armin. - Értett vele egyet, Lys és én is.
Még úgy 5 percet dumálgattunk, majd bementünk az osztályba ahol a kémia óra lesz.
Most, se volt máshogy ismét Castiel mellett foglaltam helyet aki, rám se akart nézni, de muszály volt mert a tanár párokban osztott fel minket a kisérlet miatt és vele kellett lennem.
- Hallod, ne öntögess már mindent össze-vissza még felrobban! - Ütöttem a vállára, amire csak egy pillantásra, nézett rám.
- És? Legalább felrobban ez a rohadt iskola. - Szólalt meg.
- Ennyitől tuti, nem te idióta. - Kaptam el tőle a gömblombikot.
- Héé, nem vagy normális, a fele kifröcskölődött!
- Biztos, az én hibám hogy mindent egybe öntesz! - Csaptam le, az asztalra a lombikot ami, szét tört a kezem pedig vérben ált.
- Mit művelnek, maguk ott! - Szaladt hozzánk a tanár.
- Eli! - Hallottam Lysander kétségbeeső, hangját a mellettem lévő padból.
- Azonnal menlyen az orvosiba!- Parancsolt rám a tanárúr.
- .... Tanárúr elkisérem, úgy is.. één okoztam a sérülését, az én hibám.
- Majd, én elkisérem nem kell neked, Castiel! - Kapta el a kezemet, Lys.
- Lysander, Elit Castiel kiséri el. - Húzta, el tőlem a srácot, a pápaszemes tanár.
Kisétáltam a vérző kezemmel, a teremből s elindultam az orvosiba.
Beérve, az orvosiba bekopogtatott Cast, és már be is hívtak minket a rendelőnek kinéző terembe ahol az asztalnál, üldögélt a 30 körüli nő, fehér köppenyben.
- Doktornő, Elinek akadt egy kis balesete. - Mondta, egyből mikor bementünk Cast.
- Akkor, had nézzem. - Nyújtottam, felé a kezem.
- Huh, hát ez még is hogy történt!
- Akadt, egy kis bajom kémia órán. - Nem akartam a vöröskét, belevonni ami ő miatt volt bár még, magam sem tudtam márt nem álsztattam be.
- Ó értem, ezesetben üljön le és már, is kiszedem a szilánkokat a tenyeréből, maga pedig várjon a folyosóm amíg végzünk ezzel a hatalmas aprósággal. - Fordult, a vöröske felé aki tétovázva, de végül kiballagott a folyosóra.
Leültem, a székra majd a barna hajú nő szépen kezdte kiszedegetni a szilánkokat, ami nem is fájt mert már megszoktam.
Kb. 15-20 percig tartott amíg, az összes üvegszilánk kikerült a tenyeremből majd a sebemre egy kötés került.
Elköszöntem és kimentem az ajtón, ahol Castiel ült az egyik széken és elég rémültnek nézett ki.
- Eli! - Ugrot, fel a székról Cast aki nyomban át is ölelt és magához-
húzott.
Egy percre, megilyetem majd visszaöleltem, ami nagyon is jól esett hogy tudtam agódot értem.
- Eli, ugye jól vagy? - Súgta a fülembe a srác.
- Jól kezdődik a napon, de túlélem mint ezer mást is.
- Ha, tudnád mennyire örülök neki, hogy semmi komoly!
- Jaj, Castiel! - Hát.. ez elég fura. - De aggótál miattam?
- Mii, én de hogy miből veszed ezt.
- Talán, még mindig ölelsz, és megkérdezted hogy semmi bajom-e.
Gondolkodás nélkül ellökött magától majd, huncut mosollyal néztem rá amire elpirult.
Rövid csend született amit a vörös tört meg hogy épp sarkonfordult, és elindult az udvar felé.
Ha, nem is akarja bevallani hogy aggódott értem így is tudom hogy igen, de kár hogy nem vallotta be inkább letagadta.

Elközben:
*Mit művelek, én Elivel?Mért sajnálnám és mért ölelgetem, úgy mint ha most láttam volna elősször egy hosszú út útán, Esküszöm meghülyültem már, ez ellen valamit csinálnom kell! *

- Nézzétek ott van! - Hallottam Mellody hangját a folyosó végéből.
- Eliiiiiiii! - Hallottam most, Rosa ahgját akit a sírás kerülgetett.
- Oh, sziasztok. - Tettem mint ha, boldog lennék.
- Máskor, ne csináld ezt. Tudod, hogy megilyesztettél? - Borult a nyakamba a barátném.
- Bocsiii, de azt a srácot alig lehet elvise. - Nem bírtam befejezni a végét, mert Lysandert pillantottam meg a háttérben Alexyvel, akik egyszerre kiabálták ismét a nevemet.
Ideérve hozzánk, ismét egy nagy ölelést kaptam Lystől, aknek lassan elkezdtek folyni a könnyei.
Emiatt, nagyon meghatódtam hogy, valaki tud értem aggódni a családom mellett is.
Ölelés után, kaptam egy hatalmas csókot a páromtól és meg is mutattam a kis kacsómat végül becsöngettek a következő órára ami, tesi volt, de leültettek a sebem miatt.
Volt még egy biosz, informatik, fizika és egy ének amik gyorsan elteltek.
A srácoktól elbúcsúzva és Lysandertől is hosszas búcsút vettem, már indultam is haza mikor megpillantottam Castielt a kapufalnak dőlve.
Intett, egyett a fejéfel hogy kövessem majd elhaladt mellettem.
Nem haboztam, visszafordultam és beiszkoltam az iskolába ahol megláttam ismét, a felnek dőlve a vöröst, s ismét ellökte magát a faltól és felindult a lépcsőn végül a tetőn jututtunk ki.

A szél langyosan elkezdett, fujdogálni amire a vörös haja lobogni kezdett ahogy az ennyimé is.
Valamiért tetszett a látvány, bár magamnak se akartam bevallani amit gondoltam.
Majd hosszas csönd, lett végül Cast törte meg.
- Sajnálom.
- Ugyan mit? - Kérdeztem mert nem tudtam mit sajnál.
- Tudod, te azt.
- Tényleg, nem tudom mit sajnálsz.
- ... Hát, a kezedet. Az én hibámból történt a baleset, miattam vágtad az asztalra az üveget. - Sütötte le a szemét.
- ..... - Halvány, mosoly jelent meg az arcomon végül kinyögtem amit akartam. - Tudod, mit megbocsátok mert fogadok addig hulla leszel amíg meg nem bocsájtok neked.
- Ne, hülyéskedj nem olyan fából faraktak. - Húzta ki magát amire elnevettem magamat. - ... Mi, az mért nevetsz?
- Semmi, semmi csak olyan vicces vagy. - Fetrengtem, a nevetéstől már.
- Chö, veled nem lehet normálisan beszélni. - Tette a derekára a kezét.
- Nocsak, ki szólal meg. - Löktem mag.
- Szóval így állunk. - Próbált volna megfogni.
- Nem ér, egy sebesült lányt bántani. - Jelentettem ki.
- Na jó megkenyelmezek, de csak a kezed miatt.
- Milyen rendes vagy... Hallod, de én mentem mert még elő kell készülődnöm.
- Na, mire már. - Faggatott a fiú.
- Ahhoz, semmi közöd na én mentem, ha jössz, jössz ha nem akkor nem.
Az ajtón már ketten, távoztunk majd hazaindultunk.
Gyorsan hazaértünk, mind a kettem szétváltunk ahogy a szobánkhoz értünk és benyitottunk a két szobába.
Az egész napomat, a ruhák kiválasztásával töltöttem, de az estét nem szerencsére mert hulla fáradt lennék holnapra.
Lementem vacsizni, vacsi után gyorsan megfürüdtem, majd átadtam Castielnek a fürdőt.

Eközben 2:
*Hogy bocsátott, meg ilyen gyorsan hisz minden az én hibám volt, ha nem csináltam volna semmit akkor nem történt volna meg hogy szétvágja a tenyerét.* - Gondolta Castiel majd könnyek, jelentek meg a szemében és odakapta a tenyerét hogy letörölje a könnyeket.

A szobámba, érve becsuktam magam mögött az ajtót és egy kicsit még gitározni kezdem hogy ne unjam magamat.
Végül elálmosodtam és bebújtam, a takaró alá majd nem telt el 5 perc már nyomtam is a lóbőrt.