Megmostam, az arcomat amitől egy kicsit felébredtem és odakúsztam, a szekrényhez hogy kivegyek valami ruhát mára.
Próbáltam, Lysanderhez igazítanom a ruháimat bár nem vaggyok ebben jártas így remélem, tetszeni fog neki amit magamrakaptam.
Megigazítottam a hajamat majd kilépdestem, a szobámból ahol mindenki engem nézett hogy esetleg Castiellel jövök le a lépcsőn, de nem így volt.
Csodálkozva lestek a szüleim és Cast szülei, rám hogy márt nem az álítólagos barátommal jövök le.
Odaköszöntem nekik majd, leültem az egyik székre és falatozni kezdtem a pirítósból.
10 perc múlva már az iskolába, vezető úton gyalogoltam egymagamban ahol alig lehetett látni pár embert.
Bedugtam a fülembe, a fülhallgatót és úgy ballagtam végig a járdán a suliig.
Az udvaron kiszúrtam Lysandert, aki Arminnal és Castiellel dumálgatott bár így is odamentem hozzájuk.
- Nézzenek, oda hogy kicsípte magát a fekete démon. - Tette meg a megjegyzését, Armin aki fekete farmert és lila trikót viselt.
- Ah, Eli! - Szorított magához, Lysander aki most látott volna elősször. - Véégre, annyira hiányoztál!
- Te is, nekem Lys. - Öleltem, vissza de a szemem kiszúrta Castielt aki a szemét forgatta.
- Hol, marad a becézgetés? - Kiáltott felénk Viola, akit már tuti Rosa értesített vagy Peggy megírta a cikket rólunk.
- Igaz, is! Édesem. - Nyomott egy halvány csókot, a számra Lys.
- Na, azért. - Nevetett Viola.
- ... Én most, mentem. - Szolalt, meg Castiel unott hangon, de tüzelt a szeme mikor rámnézett.
- Mi, lehet vele? - Néztem a többiekre akik, maguk is meg voltak lepődve a vörös miatt.
- Ne is foglalkozz, vele tudod milyen tud lenni. Egyszer ilyen, egyszer olyan a modora.
- Hát ez igaz Armin. - Értett vele egyet, Lys és én is.
Még úgy 5 percet dumálgattunk, majd bementünk az osztályba ahol a kémia óra lesz.
Most, se volt máshogy ismét Castiel mellett foglaltam helyet aki, rám se akart nézni, de muszály volt mert a tanár párokban osztott fel minket a kisérlet miatt és vele kellett lennem.
- Hallod, ne öntögess már mindent össze-vissza még felrobban! - Ütöttem a vállára, amire csak egy pillantásra, nézett rám.- És? Legalább felrobban ez a rohadt iskola. - Szólalt meg.
- Ennyitől tuti, nem te idióta. - Kaptam el tőle a gömblombikot.
- Héé, nem vagy normális, a fele kifröcskölődött!
- Biztos, az én hibám hogy mindent egybe öntesz! - Csaptam le, az asztalra a lombikot ami, szét tört a kezem pedig vérben ált.
- Mit művelnek, maguk ott! - Szaladt hozzánk a tanár.
- Eli! - Hallottam Lysander kétségbeeső, hangját a mellettem lévő padból.
- Azonnal menlyen az orvosiba!- Parancsolt rám a tanárúr.
- .... Tanárúr elkisérem, úgy is.. één okoztam a sérülését, az én hibám.
- Majd, én elkisérem nem kell neked, Castiel! - Kapta el a kezemet, Lys.
- Lysander, Elit Castiel kiséri el. - Húzta, el tőlem a srácot, a pápaszemes tanár.
Kisétáltam a vérző kezemmel, a teremből s elindultam az orvosiba.
Beérve, az orvosiba bekopogtatott Cast, és már be is hívtak minket a rendelőnek kinéző terembe ahol az asztalnál, üldögélt a 30 körüli nő, fehér köppenyben.
- Doktornő, Elinek akadt egy kis balesete. - Mondta, egyből mikor bementünk Cast.
- Akkor, had nézzem. - Nyújtottam, felé a kezem.
- Huh, hát ez még is hogy történt!
- Akadt, egy kis bajom kémia órán. - Nem akartam a vöröskét, belevonni ami ő miatt volt bár még, magam sem tudtam márt nem álsztattam be.
- Ó értem, ezesetben üljön le és már, is kiszedem a szilánkokat a tenyeréből, maga pedig várjon a folyosóm amíg végzünk ezzel a hatalmas aprósággal. - Fordult, a vöröske felé aki tétovázva, de végül kiballagott a folyosóra.
Leültem, a székra majd a barna hajú nő szépen kezdte kiszedegetni a szilánkokat, ami nem is fájt mert már megszoktam.
Kb. 15-20 percig tartott amíg, az összes üvegszilánk kikerült a tenyeremből majd a sebemre egy kötés került.
Elköszöntem és kimentem az ajtón, ahol Castiel ült az egyik széken és elég rémültnek nézett ki.
- Eli! - Ugrot, fel a székról Cast aki nyomban át is ölelt és magához-húzott.
Egy percre, megilyetem majd visszaöleltem, ami nagyon is jól esett hogy tudtam agódot értem.
- Eli, ugye jól vagy? - Súgta a fülembe a srác.
- Jól kezdődik a napon, de túlélem mint ezer mást is.
- Ha, tudnád mennyire örülök neki, hogy semmi komoly!
- Jaj, Castiel! - Hát.. ez elég fura. - De aggótál miattam?
- Mii, én de hogy miből veszed ezt.
- Talán, még mindig ölelsz, és megkérdezted hogy semmi bajom-e.
Gondolkodás nélkül ellökött magától majd, huncut mosollyal néztem rá amire elpirult.
Rövid csend született amit a vörös tört meg hogy épp sarkonfordult, és elindult az udvar felé.
Ha, nem is akarja bevallani hogy aggódott értem így is tudom hogy igen, de kár hogy nem vallotta be inkább letagadta.
Elközben:
*Mit művelek, én Elivel?Mért sajnálnám és mért ölelgetem, úgy mint ha most láttam volna elősször egy hosszú út útán, Esküszöm meghülyültem már, ez ellen valamit csinálnom kell! *
- Eliiiiiiii! - Hallottam most, Rosa ahgját akit a sírás kerülgetett.
- Oh, sziasztok. - Tettem mint ha, boldog lennék.
- Máskor, ne csináld ezt. Tudod, hogy megilyesztettél? - Borult a nyakamba a barátném.
- Bocsiii, de azt a srácot alig lehet elvise. - Nem bírtam befejezni a végét, mert Lysandert pillantottam meg a háttérben Alexyvel, akik egyszerre kiabálták ismét a nevemet.
Ideérve hozzánk, ismét egy nagy ölelést kaptam Lystől, aknek lassan elkezdtek folyni a könnyei.
Emiatt, nagyon meghatódtam hogy, valaki tud értem aggódni a családom mellett is.
Ölelés után, kaptam egy hatalmas csókot a páromtól és meg is mutattam a kis kacsómat végül becsöngettek a következő órára ami, tesi volt, de leültettek a sebem miatt.
Volt még egy biosz, informatik, fizika és egy ének amik gyorsan elteltek.
A srácoktól elbúcsúzva és Lysandertől is hosszas búcsút vettem, már indultam is haza mikor megpillantottam Castielt a kapufalnak dőlve.
Intett, egyett a fejéfel hogy kövessem majd elhaladt mellettem.
Nem haboztam, visszafordultam és beiszkoltam az iskolába ahol megláttam ismét, a felnek dőlve a vöröst, s ismét ellökte magát a faltól és felindult a lépcsőn végül a tetőn jututtunk ki.
Valamiért tetszett a látvány, bár magamnak se akartam bevallani amit gondoltam.
Majd hosszas csönd, lett végül Cast törte meg.
- Sajnálom.
- Ugyan mit? - Kérdeztem mert nem tudtam mit sajnál.
- Tudod, te azt.
- Tényleg, nem tudom mit sajnálsz.
- ... Hát, a kezedet. Az én hibámból történt a baleset, miattam vágtad az asztalra az üveget. - Sütötte le a szemét.
- ..... - Halvány, mosoly jelent meg az arcomon végül kinyögtem amit akartam. - Tudod, mit megbocsátok mert fogadok addig hulla leszel amíg meg nem bocsájtok neked.
- Ne, hülyéskedj nem olyan fából faraktak. - Húzta ki magát amire elnevettem magamat. - ... Mi, az mért nevetsz?
- Semmi, semmi csak olyan vicces vagy. - Fetrengtem, a nevetéstől már.
- Chö, veled nem lehet normálisan beszélni. - Tette a derekára a kezét.
- Nocsak, ki szólal meg. - Löktem mag.
- Szóval így állunk. - Próbált volna megfogni.
- Nem ér, egy sebesült lányt bántani. - Jelentettem ki.
- Na jó megkenyelmezek, de csak a kezed miatt.
- Milyen rendes vagy... Hallod, de én mentem mert még elő kell készülődnöm.
- Na, mire már. - Faggatott a fiú.
- Ahhoz, semmi közöd na én mentem, ha jössz, jössz ha nem akkor nem.
Az ajtón már ketten, távoztunk majd hazaindultunk.
Gyorsan hazaértünk, mind a kettem szétváltunk ahogy a szobánkhoz értünk és benyitottunk a két szobába.
Az egész napomat, a ruhák kiválasztásával töltöttem, de az estét nem szerencsére mert hulla fáradt lennék holnapra.
Lementem vacsizni, vacsi után gyorsan megfürüdtem, majd átadtam Castielnek a fürdőt.
*Hogy bocsátott, meg ilyen gyorsan hisz minden az én hibám volt, ha nem csináltam volna semmit akkor nem történt volna meg hogy szétvágja a tenyerét.* - Gondolta Castiel majd könnyek, jelentek meg a szemében és odakapta a tenyerét hogy letörölje a könnyeket.
A szobámba, érve becsuktam magam mögött az ajtót és egy kicsit még gitározni kezdem hogy ne unjam magamat.
Végül elálmosodtam és bebújtam, a takaró alá majd nem telt el 5 perc már nyomtam is a lóbőrt.
Folytit
VálaszTörlés