9.rész Féltékenység határok nélkül.

Reggel, arra ébredtem hogy valaki fogja a kezemet gondoltam biztos Castiel, de mikor kinyitottam a szememet más feküdt mellettem.
- Carlos! - Pattantam, ki az ágyból.
- Hmm, jó reggelt Eli. - Dörzsölte meg, a szemét majd egy nagyon nyújtókodott.
- Mit, keresel te itt?
- Mi? Óh háát, nem tudom.
- Na, jó kimennél a sobából? Menny, a sajátodéba! - Nyitottam ki az ajtót neki.
Amikor, kimászott az ágyból, az izmos testét pillantottam megy nyomban majd a fekete boxerét.
Gyorsan, elfordítottam a fejemet, majd gyorsan kizavartam Carlost a szobából, de előtte még gyorsan körülnéztem ne hoy azt hidjék van köztünk valami.
- Eli, azért jó volt veled, aludni. - Mosolygott.
Nem, szóltam vissza neki csak becsaptam magam, előtt az ajtót hogy tünnyön már el végre.
Istenem gondolj, Lysanderre mit művelne ha megtudná hogy mellettem aludt, csak reménykedni kell hogy Castiel észre nem vette hogy a szobámból jött ki.
A gyors, gondolkozás után rápillantottam az órámra majd még visszabújtam a takaró alá mert, úgy se kell ma isibe menni a búcsú miatt hogy aludjuk ki magunkat.

*Eközben*

- Mit, kerestél Eli szobájában! - Támadta le a vörös Carlost, aki csak önelégülten mosolygott egyhelyben. - Kérdeztem valamit hallod!
- Jó-jó öcsi, de sajnos nem mondhatom el. Ahhoz túl fáradt vagyok a SOK kaland miatt! - Valamiért a "SOK"-at mangosabban mondta mit a többit, de Castielnek ennyi is elég volt hogy féltékeny legyen így nekitámadt.
- Ta, nem vagy normális! Egy 16 évessel képes vagy szexelni! - Castiel, megragadta Carlost és a falnak nyomta amitől majdnem berengett az egész ház.
- Hmm, csak nem féltékeny vagy Castiel? Bejön neked Eli? Persze egy ilyen bombázó kinek nem jönne be. - Provokálta CAstielt, Carlos majd az öregebb testvér a földön üldögélt véress szájjal.



Mire visszafeküdtem, már is kiugrottam, mert hangos veszekedés támadt a szobám előtt.
Belebújtam, a papucsomba és kiszaladtam a folyosóra ahol nem más mint Castiel és Carlos veszekedett.
Nem sok kellett hogy rámlökje a vöröst, Carlod de volt még annyi időm hogy gyorsan ellépjek a hejemről.
Már, nagyon idegesített a két srác így közéjük álltam, s majdnem kaptam mind a két sráctól egy nagy öklöst mert jókor álltam közéjük hogy, szerencse senki se terült ki tőlük.
- Most, már elég legyen! Mint ha két idiótát látnák! - Kiabáltam rájuk.
- Még, te beszélsz! Hogy csalhattad, meg Lysandert! - Kiabált, vissza Castiel amire csak lestem hogy miről dumálhat.
- Mit, magyarázol! Kivel csalhattam volna meg te idióta! - Majd, leesett hogy csak is egy ember, lehetett aki azt mondta neki nem más, mit Carlos. Ökölbeszorítottam, a kezemet majd kifújtam a levegőt hogy lenyugodjak. - ... Caarloos! ... Mi a rákot, magyarázol ami meg se történt he! Meg, ne tudjam hogy még egy ilyet kitalálsz értetted! - Nem, sokat segített a kifújás hogy lehiggadjak inkább, még jobban dühös lettem rá.
- Jaaj, de én semmit se mondtam Castiel, értett felére! - Mutogatott rá.
- Mii, hát te mondtad hogy "Túl fáradt vagy a sok kaland miatt"! - Ugott, neki amire én gyorsam léptem és megállítottam.
- Hát, nem kell mindent rosszúl értelmezni öcsi!
- Mondtam már, hogy ne hívj így nem vagyok a testvéred! - Már, szinte szikrákat, szórt Cast szeme így mást nem tehettem hogy pofonvágtam. - Megőrültél, már te is Eli!
- Megérdemelted, de semmirekell! - Provokálta, ismét az öregebbik, mire neki is lekebeleztem, eggyet bár az sokkal erőteljesebbre sikerült.
- Kaphattok még, ha nem álltok le fiúk! - Figyelmeztettem őket, ami érthető is volt mert leálltak.
Carlos, nem válaszolt csak dühöngve bement a fürdőbe hogy lemossa a vért ami az arcából és az ajkából folydogált kifelé.
Közben, sikerült Castielt lenyugtatnom és a konyhában lefertőtlenítettem a sebeit.
Csak a fejemet, ráztam amire ő csak lesütött fejjel bámulta a papucsomat.
Vajon mi járhat, ilyenkor a fejáben? - Tanakodtam.
Elvileg, minden sebét lefertőtlenítettem így odaballagtam, a csaphoz és eresztettem egy pohárba vizet hogy igyak valamit.

*Mi, ütött már megin belém? Mért támadtam neki olyan gyorsan? Mért viszelkedtem úgy, mint egy óvodás? Lehet Lysander miatt, hogy ilyen gyorsan megcsalta, bár ezt csak azt hittem. Vagy talán... féltékeny lettem? Ááá biztos nem, één de hogy nekem soha nem kellene ilyen lány még, akkor se ha ő lenne a világon az utolsó. De, az igazat megvalva, jól tud ütni ellenére is, hogy lány... szerelmes lettem az ütésébe... Mii, miket hadoválok itt össze-vissza még hogy szerelmes az ütésébe akkor mért nem a mellébe... Melle, istenem fogd be Castiel, tiszta idióta vagy.*

- Mit, művelsz? - Bámultam rá, mert a haját szaggadta, mint egy elmebeteg.
- Hogy, érted ezt?
- A hajadat szaggatod. - Kortyoltam bele, a pohárba, majd elindultam az ajtó felé hogy végre felmehessek a szobámba felöltözni és hogy elmehessek Lysanderhez.
Lépkedni, kezdtem a lépcsőn és azon tanakodtam, hogy mi lessz ha felmegyek Lysander szobájába mi fog történni esetleg elvicceljük a napot, vagy összebújva egy kanapén üldögélünk s a csendben beszélgetünk, még az is lehet hogy lessz valami köztünk, jaj az nem lehet inkább ez első kettőre szavazok mert túl gyors ez még nekem.
Mikor, felértem a szobámba még mindig ezen kattogott, az agyam hogy vajon mi fog történni köztünk.
Végül, sikerült eltérítenem a gondolataimat a ruhákkal hogy mit is veszek fel.
Csak, dobálgatni kezdtem kifelé, a szekrényből a jobbnál jobb ruhákat végül megtaláltam amit idáig kerestem.
- Hmm, ezt még felveszem hozzá... Ezt is... Pont illik hozzá ez a magassarkú. - Majd, magamra kaptam a nacimat majd beleléptem a maggassarkúba.
Szokásos, hajviseletemet csináltam meg és egy pici sminket is magamra raktam, majd beparfümöztem magamat és kilépkedtem a szobából.
Bevágtattam a konyhába és csináltam magamnak, kaját amikor leültem előkaptam a telefonomat és küldtem Lysnek egy sms-t hogy elmegyek hozzá erre gyors válasz jött hogy eljön értam így hát volt időm megenni a kaját.
Ahogy jöttem, ki a konyhából épp akkor kopogtattak én meg, mint egy kiscsikó úgy ugrándoztam oda, az ajtóoz hogy kinyissam.
Kinyitás után már, ugrottam és Lys nyakába aki nagy boldogsággal ölelt meg, majd egy nagy csókot lehelt az ajkamra.
-Várj egy kicsit, szerelmem mindjárt jövök csak felugrok Castielhez s már mehetünk is. - Csókolta meg a homlokomat.
- De, gyors legyél, tudod nem szeretek várni. 
- Tudom-tudom már megyek is és sietek. - Ezzel fellépkedett a lépcsőn, de úgy hogy vagy két lépcsőfokod folyton kihagyott.
Leültem, az egyik fotelra amíg várok a kicsi Lysanderra, de senki se jött le főleg ő nem
Mikor már egy jó ideje nem láttam így ránéztem a faliórára, majd arra kaptam fel a fejemet hogy odafent ismét veszekszik valaki valakivel.
Gyors léptekkel feliramodtam, mikor azt vettem észre hogy Lysander, Carlost püföli a földön. 
-Lysandeeer! - Koáltottam oda hozzá, de mnt ha meg se hallotta volna.
- Lysered, hagyd abba nem éri meg! - Próbált közéjük állni, Castiel végül sikerült neki leszedni haverját a testvéréről.
- Lysander, mit művelsz! - Léptem közelebb hozzájuk.
- Te, meg ne szólalj! A te hibád hogy rátámadtam! 
- Miről, beszélsz? - Rémültem, meg Lyshangjától.
-Tudod, te azt jól! Hogy tehetted, ezt velem hisz én mindennél jobban szeretlek és még is megcsaltál! - Indult meg, felém amitől egy kicsit meg is ilyedtem mert ki tudja mire képes, idegesen, mérgesen velem csinálni.

Nagyon meglepődtem, mikor ideért hozzám hogy csak letérdelt elém és átkarolta, a derekamat. 
- Lys, hidd el semmi se történt köztünk. 
- ... Eli, én mindennél jobban szeretlek nem akarlak elveszíteni... Ha igazat mondasz, mond a szemembe. - Állt fel, majd méjen a szemébenéztem, de mire meg tudtam volna szóllalni Castiel közbevágott.
- Hidd, már el neki hogy igazat mond! Semmi nincs köztük! Carlos csak a bolondját járassa veled, na meg velem is. - +Vakarta meg a feját.
- ... Carlos, jól figyelj én ezért a lányért mindent meg teszek hogy ne veszítsem el, még te se csinálhatsz semmit hogy, közénkálj! - Lépett, mellém majd megcsókolt.
- Lysander, ha tudni akarod nem kellene nekem a kicsi Elid mert nem akarok, a harmadik kerék lenni köztetek akinek bejön a fekete bombázó. - Dőlt a falnak, Carlos.
Csak kérdően, lestem rá hogy mit ért azon hogy "harmadik kerék" mert én senkit se tudnék aki szerelmes lenne belém... vagy még is? 
- Nem, vettétek észre hogy köztünk nem csak neked  kell Eli, Lysander? - Mosolyodott, el majd egy sunyi pillantást adott Castielnek.
Lysander, barátjára nézett majd a fejét csóválta. 
- Mért, nem esett le egyből Castiel hogy, neked is bejön Eli, hisz egy csomót álmodoztál róla amíg össze nem jöttünk ugy van ahogy, mondom Castiel!? - Veregette, meg haverja vállát a párom, majd elebelezett neki egy nagy maflást.
- Ebbe, a házba már mindenki, megbolondult? Nekem nem tetszik Eli, nekem más van a fejemben nem ő! 
- Oh, és k a szerencsés csaj ha lehet tudni? 
- ... - Castiel, nagy levegőt vett majd belekezdett. - ... Debora! 
- Debora? Hisz megcsalt, akkor minek szereted még mindig? - Szólt közbe a testvére akit jól elküldtünk a francba és elment. 
A két srác, megdumálta ezt a Deborás dolgot, végül Lys bocsánatot kért tőlem hogy rámkiabált és hogy, nem bízott bennem.
Azért én is mondtam neki egy sajnálomat amire berángatott a szobámba és leültetett az ágyra.

Csak dermedten, bámultunk egymásra majd Lys rámmászott és hevesen csókolni kezdett.
A nyelve bejárta az én számat, a keze felfedező útra indult a ruhám alatt én meg hagytam magamat. 
El voltam már teljesen olvadva az érintésétől, de végül sikerült magamat felébresztenem és leálllítanom. 
- Igazad, van ezt nem szabadott volna megtennem, sajnálom. - Mászott le rólam.
- Lysander. - Kapta fel a fejét a párom. - Nincs bezárva, az ajtó. 
Felültem majd, odamentem az ajtóhoz és bezártam, majd visszamentem az ágyhoz és huncut mosollyal rámásztam Lysanderre, aki nem tiltakozott a dolognak.
Ledöntött ágyra végül rámmászott és elkezdődtek a dolgok.

(Folyt.)


Írói megjegyzés: A következő részben lesz +18-is ami elvileg tudjátok mit jelent :) Csak saját felügyeletten olvassátok és remélem örültök neki ha lesz ilyen is :) de csak az eleje lesz 18-as ami Eli és Lysander közt fog történni.
És még valami :) remélem tetszett az új rész :)

8.rész A búcsú.

Álmos, voltam még reggel 8 órakor, de öltözöm kellett hogy a barátaimmal tudjak találkozni a búcsún.
Felkaptam, magamra amit, tegnap kiválasztottam ruhát és a hajamait, is begöndörítettem egy kicsit, ne mindig egyenes legyen.
Egy icipicit, kisminkeltem magamat és elmentem a fürdőbe elvégezni a tehendőmet.
Kézmosás után, lelépkedtem a lépcsőn egyenest, a konyhába ahol nagy sürgés-forgás volt a ma érkezővendékek miatt.
Szerencsémre, nem leszek itthon így nem kell Castiel rokonjait látnom bár, kíváncsi lennék mien lehet a mamája.
Arról, nem beszélve hogy Castiel bátyja is jön aki épp facér és, álítólag belém van zúgva egy kép alapján amit a szüleim mutattak, meg neki mokor én és a vöröske iskolában voltunk.
Gyorsan, bekaptam pár falatot majd kiindultam a parkba, de előtte még kikönyörögtem a szüleimtől pár ezer forintot.
Dudorászva, akartam végighaladni a zebrán mikor valaki nagy erőből visszahúzott és nekidőltem.

- Mit művelsz! - Léptem el egy 20 év, körüli sráctól aki aggódó tekintettel nézett rám.
- Jól vagy! - Csuklott el, a hangja a srácnak.
- Jól, de megőrültél! Át akartam menni a túl oldarra!
- Hál' istennek. - Könnyebbült meg. - Amúgy nem, rántottalak volna vissza ha a lámpát nézted volna, mert már réges rég piros volt így bárki elüthetett volna.
- Óh, tényleg? Mikor utoljára, megéztem még, zöld volt így hát köszönöm. - Erőltettem, az arcomra a mosolyt, de valahonnan ismerős ez a srác de vajon honnan.
- Szívesen, Eli. - Mosolygott rám.
- Honnan, tudod a nevemet? - Néztem rá kérdően mint, egy elmehibbantra.
- Nem, ismersz fel?
- ... Nem. Még is ki vagy?

- Carlos, Castiel bátyja. - Mosolygott.
- Jéé, tényleg most hogy így jobban megnéztelek, hasonlítatok is egymásra egy kicsit. - Jaj, ne mért pont, ő inkább ütöttek volna el mint hogy találkozzak vele. Gondoltam.
- Mondhatni, így is, de nem vagyunk puszopajtások vele valamiért nem nagyon bírjuk egymást... Talán azért, mert a szüleink többet foglalkoztak velem, mint vele.
- Az, lehet de most sajnos mennem kell, majd remélem találkozunk még akkor szia.. Carlos. - Köszöntem el tőle, gyorsan s már húztam is át a túloldalra majd befordultam a park bejárata felé.
*Huh, hát nem csúnya, de nem is az esetem én maradok inkább Lysandernél* - Gondoltam magamban.
A park közepén, egy nagy tisztáson már állt a bál minden hol sergők,óriás kerék,hullámvasút, dodgem állt és egy csomó kirakodó sátrak.
Az egyik vattacukros kocsinál kiszúrtam a csajokat, majd Lysandert is aki már tiszta cukor volt a vattacukortól.
- Sziasztook! - Köszöntem, nekik nagy vidámsággal. - Mizujsz?
- Jéé, te is ideértél végre, már azt hitük nem jössz. - Ölelt át Iris.
- Hát, jöttem volna hamarabb is csak feltartottak, na de itt vagyok nem igaz. - Mosolyogtam, tovább majd Lyshez ballagtam és egy hatalmas csókot nyomtam a szájára.
- Hiányztál. - Súgta a fülembe. - Ha, nem jöttél volna 5 percen belül tuti, el mentem volna érted.
- Óóó, mien vakmerő lett volna akkor valaki. - Karoltam át a nyakát. - És, te is hiányztál nekem.
- Nekem jobban. - Incselkedett.
- Ki ne találd nekem sokkal de sokkal jobban.
- Most tényleg, bele akarsz kezdeni egy sokkal de sokkal jobban párbajba? Úgy is feladnád.
- Azt, te csak hiszed kedves Lysander. - Pöcköltem, meg az orrát. - Nem vagyok olyan könnyen legyőzhető.
- Tudod, mit elhiszem.
- Örülök, neki de üljünk már fel valamire mert elunom magamat. - Könyörögtem a srácoknak.
- ... Menjünk előbb aaz óriáskerékre! - Toborzott minket Rosaly aki Leigh társaságában áldogált az ikrek mellett.

Mindenki, gyorsan belement így fel is ültünk rá, majd a lánchintára ültünk fel amin Lysandernek sikerült is egy aprócska csókot lehelnie az ajkamra.
Nagyon jól, éreztem magamat a srácokkal főleg Lysanderrel akivel össze-vissze ugráltam mint egy viháncoló őzgida.
Még az volt a jó hogy a fele, napom még hátra volt így maradt még a sórakozásra csak egy baj volt hogy mindenkinek haza kellett mennie mert jöttek hozzájuk a rokonok nem csak hozzánk.
Így, mit tehettem hát vettem pár ajándékot a szüleimnek és a nagyimnak és a keresztszüleimnek kik, biztosan már megérkeztek.
Épp indulni akartam ki a kapunk mikr valaki nekemjött és kiesett a zacskó a kezemből, még az volt a szerencse hogy a földön landolt más képpen ripityára törtek volna a kis kerámia szívek.
-  Idióta. - Hallottam egy hangot, amit már nagyon is ismertem.
- Castiel!
- Jééé, tudja a nevemet. - Vigyorgott a szokásos rockos ruhában a vöröske.
- Örülhetsz, hogy nem törtek össze az ajándékok, másképpen neked kellett volna kifizetned az összeset nekem. - Figyelmeztettem.
- Aha, de nem törtek össze, úgy hogy nem kell perkálnom neked.
- Chö, de valakinek elég jó kedve van hogy folyton vigyorog az orra alatt. - Pöcköltem, meg az orrát.
- Tudod, kaptam már 10-est a családomtól úgyhogy jó napom van. - Csapott, a zsebára.
-  Jó, neked de figyelmeztetlek senki sincs kint, mindenki hazament, csak én maradtam, egyes egyedül.
- Se, baj akkor veled ülök fel mindenre. - Fogta meg a karomat, és húzott magával.
- Hééé, meg se akarsz kérni, és ha én em akarok semmire felülni mert már mindenen voltam?
- Eggyen, tuti nem voltál.
- És, melyiken? - Kérdeztem, de válasz helyett inkább jobban húzott.
- .... Hát, ezen. - Állított, maga elé és megfogta a vállamat. - És tuti, nem ültél ilyenen.
- Miii, de hogy nem ültem csak persze nem itt. - Az igazat megvalva, csak egyszer ültem rajta akkor is 12-13 éves lehettem majd utána ki, is dobtam a taccsot.
- Akkor, felülünk ha már ültél ilyenen, és legalább tudod mi a neve? - Faggatott. Mi ez kikérdező nap?
- Igen, tudom breaker vagy break de én csak break-nek hívom. - Világosítottam fel.
- Hmm, akkor már is kérek ké jegyet, ne mozdulj. - Futott, oda a pénztárhoz.
- Várj, Castiel valamit nem mondtam el! - Kiabálhattam utána, de tuti nem hallott egy kukkot sebelőle.
A hosszas várakozás, után visszatért nem kettő jeggyel hanem kereket tízzel a kezében amit ott lóbált a kezében.
- Minek, vettél ennyit? - Lepődtem mag.
- Szerinted, csak egyszer ülök fel, na azt megnézném.
- Jó-jó de hallottad amit mondtam? - Istenem, könyörgög hogy had hallotta meg.
- Még, is mit?
- Hát, hogy azt akartam mondani, nem nagyon birom az ilyeneket mert könnyen visszajön a kajám. - Vallottam, be de inkáb ez mint hogy egy csomószor felüljek vele.
- Értem, ezesetben addig fogunk felülni, rá amíg meg nem szokja a gyomród. - Csapta össze, a tenyerát és gonosz nevetéssel nézett rám.
- Héé, ez nem éér! - Csaptam vállon mert már pipa voltam rá hogy az én kis bajommal akar töbször felülni velem.
- De, nagyon is na de gyere mert már fel kellene ülnünk. - Majd, ismét megragadt a kezemet és elhúzott az egyik székbe vagy mibe.

A segéd,  ránkcsukta a védőkorlátot majd mikor már mindenki felszált már is indulni kezdtünk.
Előtte még csak szép, lassan utána már egyre gyorsabb és gyorsabb lett így inkább belekaroltam, Castiel karjába akin látszott hogy mennyire élvezi.
A kör végér, nem lett hányingerem így meg is lepődtem.
A tízedik kör utánra, már kezdtem szédülni és mikor leszáltunk, alig bírtam a két ábamon megmaradni annyira, dőlöngéltem hogy a vörös kapott el hogy, el ne essek.
- Jól vagy? - Nézett rám, ismét úgy ahoyg tegnap, aggódó szemekkel.
- Igen, jó csak el vagyok szédülve. - Kpatam a fejemhez.
- Meg, tudsz álni a lábadon?
- Nem, hiszem.  Enegdtem, el majd eldőltem balra így észlelni, lehetett hogy nem.
- Akkor, nem tehetek mást mint hogy viszlek. - S egy másodperc alatt a hátán voltam.
A kiszórakozás, után már hazafelé tartottunk, de még mindg Castiel hátán voltam aki nem akart lerakni.
A házhoz érve, már könyörögtem neki hogy tegyen le, de a szép szónak se értett így beleharaptam a fülébe aki visított mint egy kis óvodás.
De, még erre se reagált hogy mit akarok, így megpörgetett, persze az össze bentlévő kirohnat a házból hogy mi lehet az a nagy ricsaj a kertben.
Nem csak ők, hanem a kutyák is kirohantek, de minek mert ránkugrottak és a földön találtuk magunkat kiterüle.
Legalább is én a földön a vörös pedig rajtam landolt azzal kb. 80 kilójával.
- Wááá, szálj már le rólam, te mázsás állat. - Ötlögeltem.
- Méég, hogy én mázsás éllat! Én, mit szóljak hozzád, a hátam egészen belesajdult a cipelésedbe. - Ugrott, fel majd fenyegetően nézett rám.
- Óóó, azzal a 65 kilómmal mien nehéz vagyok nem úgy mint eggyesek!
- Most rám céloztál! - Mutatott magár.
- Mért szerinted, kire céloztam volna a kutyámra!? - Kevertem bele szegény kutyimat is aki, vette a lapot és lehajtott a fejét.
- Gyerekek! - Szólalt, meg anyum az ajtóban állva.
- Ttti, hogy mióta vagytok kint? - Lepődtem meg.
- Már, egy ideje ne aggódjatok, talán a többi szomszédbeliek is kilyöttek erre, a hangos ricsajra, na de mind1 gyertek vacsorázni hogy egész nap nem láttunk titeket.
Szégyelésemben, olyan lett az arcom mint Castiel haja, majd beballagtunk az ebédlőbe ahol a nagyim és a kersztszüleim helyetfoglaltak és Castiel keresztszülei is és Carlos aki, már csókkal üdvözöte a kezemet.
Mielőtt még elkezdtük volna az evést, kiosztottam az ajándékokat, aminek nagyon örültek a családtagjaim, de még azon kaptam magamat hogy az eladó pár darabbal többet adott amennyt kértem bár már nem birnám visszavinni mert sötét van és tuti, összepakoltak már, de nem akarok mindig jó kislány lenni íg nem is vittem volna vissza.
Adtam egy-egy darabot Cast szüleinek is aminek, nagyon megörültek majd nekiáltunk vacsorázni.
Megvacsorázás után, felsazaldtam a szobámba ahol előkaptam a telómat és felhívtam Lysander drágámat.
20 perc után leraktam majd elmentem fürdeni, de a fürdés nem sikerült valami jól mert úgy emlékeztem hogy hoztam a pizsamafelsőmet, de nem jól emlékeztem így magamratekertem a törülökzőt és ki akartam menni az ajtón mikor ismét a vöröskét találtam szemtől-szemben előttem.

- Ezt, elhagytad. - Nyújtotta, felém a trikómat.
- Ööm, izé, kösz. - Próbáltam bemenni a fürdőbe hogy felvegyem de a türölökőm, beleakadt egy kiálló kis fadarabkába és leszedte rólam, még jó hogy vettem fel melltartót így nem látszódott semmi.
Gyorsan, felkaptam a földről, a türölközőt és menemtem a szobámba ahol Carlos, foglalt helyet.
- Te, jó isten! - Lepődtem meg majd gyorsan, magamrakaptam a trikót.
- Úgy cukibb voltál hogy semmi, se volt rajtad.
- Haha, de mit kersel itt!
- Az, én szobám volt, de amióta ideköltöztetek azóta a diéd. Bár, látom használod a gitárjaimat. - Nevetett. - Rég, nem használtam őket.
- Értem, de Carlos léci kimennél mert fáradt vagyok és szeretnék aludni. - Néztem, rá kiskutyaszemekkel.
- Ja, persze a szerelmemnek bármit, megteszek. - Kacsintott, rám és felált az ágyról majd az ajtóhos sátált.
- Várj! Most tényleg tetszem neked?
- Igen, és remélem egyszer járunk majd.
- Carlos, talán fura kérdés dee hány éves vagy? - Vakartam meg a tarkómat.
- 22, de az még nem sok, na de mentem álmodj szépeket Eli. - S maga mögött, becsukta az ajtót.
Tényleg, szeret hát még ilyet, meg áll az eszem nos mind1 alvás mert már hulla fárad vagyok.
Bedőltem az ágyba, betakaróztam és lekapcsoltam az éjjelilámpámat, nem telt bele 1 perc már húztam is a lóbőrt.

7.rész Jól, kezdődik a nap.

Reggel, karikás szemeket vettem észre a tükör előtt ami amiatt, volt hogy alig aludtam valamit éjszaka.
Megmostam, az arcomat amitől egy kicsit felébredtem és odakúsztam, a szekrényhez hogy kivegyek valami ruhát mára.
Próbáltam, Lysanderhez igazítanom a ruháimat bár nem vaggyok ebben jártas így remélem, tetszeni fog neki amit magamrakaptam.
Megigazítottam a hajamat majd kilépdestem, a szobámból ahol mindenki engem nézett hogy esetleg Castiellel jövök le a lépcsőn, de nem így volt.
Csodálkozva lestek a szüleim és Cast szülei, rám hogy márt nem az álítólagos barátommal jövök le.
Odaköszöntem nekik majd, leültem az egyik székre és falatozni kezdtem a pirítósból.
10 perc múlva már az iskolába, vezető úton gyalogoltam egymagamban ahol alig lehetett látni pár embert.
Bedugtam a fülembe, a fülhallgatót és úgy ballagtam végig a járdán a suliig.
Az udvaron kiszúrtam Lysandert, aki Arminnal és Castiellel dumálgatott bár így is odamentem hozzájuk.
- Nézzenek, oda hogy kicsípte magát a fekete démon. - Tette meg a megjegyzését, Armin aki fekete farmert és lila trikót viselt.
- Ah, Eli! - Szorított magához, Lysander aki most látott volna elősször. - Véégre, annyira hiányoztál!
- Te is, nekem Lys. - Öleltem, vissza de a szemem kiszúrta Castielt aki a szemét forgatta.
- Hol, marad a becézgetés? - Kiáltott felénk Viola, akit már tuti Rosa értesített vagy Peggy megírta a cikket rólunk.
- Igaz, is! Édesem. - Nyomott egy halvány csókot, a számra Lys.
- Na, azért. - Nevetett Viola.
- ... Én most, mentem. - Szolalt, meg Castiel unott hangon, de tüzelt a szeme mikor rámnézett.
- Mi, lehet vele? - Néztem a többiekre akik, maguk is meg voltak lepődve a vörös miatt.
- Ne is foglalkozz, vele tudod milyen tud lenni. Egyszer ilyen, egyszer olyan a modora.
- Hát ez igaz Armin. - Értett vele egyet, Lys és én is.
Még úgy 5 percet dumálgattunk, majd bementünk az osztályba ahol a kémia óra lesz.
Most, se volt máshogy ismét Castiel mellett foglaltam helyet aki, rám se akart nézni, de muszály volt mert a tanár párokban osztott fel minket a kisérlet miatt és vele kellett lennem.
- Hallod, ne öntögess már mindent össze-vissza még felrobban! - Ütöttem a vállára, amire csak egy pillantásra, nézett rám.
- És? Legalább felrobban ez a rohadt iskola. - Szólalt meg.
- Ennyitől tuti, nem te idióta. - Kaptam el tőle a gömblombikot.
- Héé, nem vagy normális, a fele kifröcskölődött!
- Biztos, az én hibám hogy mindent egybe öntesz! - Csaptam le, az asztalra a lombikot ami, szét tört a kezem pedig vérben ált.
- Mit művelnek, maguk ott! - Szaladt hozzánk a tanár.
- Eli! - Hallottam Lysander kétségbeeső, hangját a mellettem lévő padból.
- Azonnal menlyen az orvosiba!- Parancsolt rám a tanárúr.
- .... Tanárúr elkisérem, úgy is.. één okoztam a sérülését, az én hibám.
- Majd, én elkisérem nem kell neked, Castiel! - Kapta el a kezemet, Lys.
- Lysander, Elit Castiel kiséri el. - Húzta, el tőlem a srácot, a pápaszemes tanár.
Kisétáltam a vérző kezemmel, a teremből s elindultam az orvosiba.
Beérve, az orvosiba bekopogtatott Cast, és már be is hívtak minket a rendelőnek kinéző terembe ahol az asztalnál, üldögélt a 30 körüli nő, fehér köppenyben.
- Doktornő, Elinek akadt egy kis balesete. - Mondta, egyből mikor bementünk Cast.
- Akkor, had nézzem. - Nyújtottam, felé a kezem.
- Huh, hát ez még is hogy történt!
- Akadt, egy kis bajom kémia órán. - Nem akartam a vöröskét, belevonni ami ő miatt volt bár még, magam sem tudtam márt nem álsztattam be.
- Ó értem, ezesetben üljön le és már, is kiszedem a szilánkokat a tenyeréből, maga pedig várjon a folyosóm amíg végzünk ezzel a hatalmas aprósággal. - Fordult, a vöröske felé aki tétovázva, de végül kiballagott a folyosóra.
Leültem, a székra majd a barna hajú nő szépen kezdte kiszedegetni a szilánkokat, ami nem is fájt mert már megszoktam.
Kb. 15-20 percig tartott amíg, az összes üvegszilánk kikerült a tenyeremből majd a sebemre egy kötés került.
Elköszöntem és kimentem az ajtón, ahol Castiel ült az egyik széken és elég rémültnek nézett ki.
- Eli! - Ugrot, fel a székról Cast aki nyomban át is ölelt és magához-
húzott.
Egy percre, megilyetem majd visszaöleltem, ami nagyon is jól esett hogy tudtam agódot értem.
- Eli, ugye jól vagy? - Súgta a fülembe a srác.
- Jól kezdődik a napon, de túlélem mint ezer mást is.
- Ha, tudnád mennyire örülök neki, hogy semmi komoly!
- Jaj, Castiel! - Hát.. ez elég fura. - De aggótál miattam?
- Mii, én de hogy miből veszed ezt.
- Talán, még mindig ölelsz, és megkérdezted hogy semmi bajom-e.
Gondolkodás nélkül ellökött magától majd, huncut mosollyal néztem rá amire elpirult.
Rövid csend született amit a vörös tört meg hogy épp sarkonfordult, és elindult az udvar felé.
Ha, nem is akarja bevallani hogy aggódott értem így is tudom hogy igen, de kár hogy nem vallotta be inkább letagadta.

Elközben:
*Mit művelek, én Elivel?Mért sajnálnám és mért ölelgetem, úgy mint ha most láttam volna elősször egy hosszú út útán, Esküszöm meghülyültem már, ez ellen valamit csinálnom kell! *

- Nézzétek ott van! - Hallottam Mellody hangját a folyosó végéből.
- Eliiiiiiii! - Hallottam most, Rosa ahgját akit a sírás kerülgetett.
- Oh, sziasztok. - Tettem mint ha, boldog lennék.
- Máskor, ne csináld ezt. Tudod, hogy megilyesztettél? - Borult a nyakamba a barátném.
- Bocsiii, de azt a srácot alig lehet elvise. - Nem bírtam befejezni a végét, mert Lysandert pillantottam meg a háttérben Alexyvel, akik egyszerre kiabálták ismét a nevemet.
Ideérve hozzánk, ismét egy nagy ölelést kaptam Lystől, aknek lassan elkezdtek folyni a könnyei.
Emiatt, nagyon meghatódtam hogy, valaki tud értem aggódni a családom mellett is.
Ölelés után, kaptam egy hatalmas csókot a páromtól és meg is mutattam a kis kacsómat végül becsöngettek a következő órára ami, tesi volt, de leültettek a sebem miatt.
Volt még egy biosz, informatik, fizika és egy ének amik gyorsan elteltek.
A srácoktól elbúcsúzva és Lysandertől is hosszas búcsút vettem, már indultam is haza mikor megpillantottam Castielt a kapufalnak dőlve.
Intett, egyett a fejéfel hogy kövessem majd elhaladt mellettem.
Nem haboztam, visszafordultam és beiszkoltam az iskolába ahol megláttam ismét, a felnek dőlve a vöröst, s ismét ellökte magát a faltól és felindult a lépcsőn végül a tetőn jututtunk ki.

A szél langyosan elkezdett, fujdogálni amire a vörös haja lobogni kezdett ahogy az ennyimé is.
Valamiért tetszett a látvány, bár magamnak se akartam bevallani amit gondoltam.
Majd hosszas csönd, lett végül Cast törte meg.
- Sajnálom.
- Ugyan mit? - Kérdeztem mert nem tudtam mit sajnál.
- Tudod, te azt.
- Tényleg, nem tudom mit sajnálsz.
- ... Hát, a kezedet. Az én hibámból történt a baleset, miattam vágtad az asztalra az üveget. - Sütötte le a szemét.
- ..... - Halvány, mosoly jelent meg az arcomon végül kinyögtem amit akartam. - Tudod, mit megbocsátok mert fogadok addig hulla leszel amíg meg nem bocsájtok neked.
- Ne, hülyéskedj nem olyan fából faraktak. - Húzta ki magát amire elnevettem magamat. - ... Mi, az mért nevetsz?
- Semmi, semmi csak olyan vicces vagy. - Fetrengtem, a nevetéstől már.
- Chö, veled nem lehet normálisan beszélni. - Tette a derekára a kezét.
- Nocsak, ki szólal meg. - Löktem mag.
- Szóval így állunk. - Próbált volna megfogni.
- Nem ér, egy sebesült lányt bántani. - Jelentettem ki.
- Na jó megkenyelmezek, de csak a kezed miatt.
- Milyen rendes vagy... Hallod, de én mentem mert még elő kell készülődnöm.
- Na, mire már. - Faggatott a fiú.
- Ahhoz, semmi közöd na én mentem, ha jössz, jössz ha nem akkor nem.
Az ajtón már ketten, távoztunk majd hazaindultunk.
Gyorsan hazaértünk, mind a kettem szétváltunk ahogy a szobánkhoz értünk és benyitottunk a két szobába.
Az egész napomat, a ruhák kiválasztásával töltöttem, de az estét nem szerencsére mert hulla fáradt lennék holnapra.
Lementem vacsizni, vacsi után gyorsan megfürüdtem, majd átadtam Castielnek a fürdőt.

Eközben 2:
*Hogy bocsátott, meg ilyen gyorsan hisz minden az én hibám volt, ha nem csináltam volna semmit akkor nem történt volna meg hogy szétvágja a tenyerét.* - Gondolta Castiel majd könnyek, jelentek meg a szemében és odakapta a tenyerét hogy letörölje a könnyeket.

A szobámba, érve becsuktam magam mögött az ajtót és egy kicsit még gitározni kezdem hogy ne unjam magamat.
Végül elálmosodtam és bebújtam, a takaró alá majd nem telt el 5 perc már nyomtam is a lóbőrt.

6.rész A válasz.

Már vagy, 2 héte lakom a családommal Castielék lakásában.
Akár hányszor végignéztük az eladó, házakat semelyik sem passzolt hozzám, vagy kicsi volt vagy túl nagy esetleg messze az iskolától.
Ráadásul, semmi jó se rossz nem történt a suliban ami jobbá tenné az életemet.
Reggel ezzel a gondolattal, ébredtem fel az ágyamból.

Egy valami, nem múlhat el hogy Castiel menden áldott, reggel az ágyban fekszik mellettem.
Akár mivel próbálkozom sehogy se sikerül, kidobnom az ágyból.
Már azzal is próbálkoztam hogy bezárom, az ajtót, de valahogy még is bejut rajta.
Ez ment egész áldott reggel végül sikerült beletörődnöm.
A szüleim tuti, azt hiszik hogy eggyütt vagyunk na meg Cast szülei is.
Megdörzsoltem a szememet, és megigazítottam félig lecsúszó pizsamám pántját.
Nagyot nyútózkodva, kiszáltam az ágyból és nekiáltam a reggeli teendőimnek végül 20 perc alatt készem is lettem.
Gyorsan, megreggeliztem és elindultam ismét Castiellel ami már nem is volt rossz.
Beugottam a boltba még egy kakaóscsigáért, hogy éhen ne haljak később.

Beérve az iskolába Lysander tartott felénk egy kottáspapírt szorongatva.
- Eli, be kell vallanom neked valamit. - Szólalt meg Lys, aki előttem áldogált.
- És mit?
- Lys, beszélnünk kell! - Kapta el barátja karját Castiel és elráncigálta a tornaterem felé.
- Mi van? - Nézett a felemás szemű fiú barátjára.
- Nem, engedem hogy szerelmet valj neki!
- Talán, te mondod meg nekem hogy mit csináljak az érzéseimmel!
- Nem, de azt nem hagyom hogy elmond, neki mit is érzel iránta ezt jól vésd az eszedbe! - Castiel csak, dühöngött és ott hagyta barátját.
* Kinek képzeli, magát hogy megmondja mit csinálhatok és mit nem! Ki ne találja hogy nem fogom elmondani Elinek hogy mit is érzek, iránta! Most kell elmondanom mert nem lesz több bátorságom akkor hozzá hogy szembe nézzek vele! * - Gondolta Lysander, és odaszaladt Elihez.
- Na mit akartál mondani? - Néztem rá bájos mosollyal.
- Eli, én... Szeretlek! - Bökte ki a szürke hajú srác amit mondani akart.
Ez váratlanul, esett nekem mert nem is gondoltam volna hogy az mondja ezt nekem akibe, az első nap óta bele vagyok zúgva.
Egy, szót se bírtam kinyögni, de éreztem hogy epirulok és gyorsan az arcomhoz kaptam a kezemet.
Most mit mondjak, azt hieti hogy hülye vagyok hogy semmit nem mondok rá. - Jártak a gondolatok a fejemben.
- Lysander, én... - Próbáltam erőltetni a mondatot, de nem úgy sikerült ahogy én ezt elterveztem. - Ez túl gyors nekem.
- ... Megértem. - Kókadt le Lys, mint egy elhervadt virág.
- Vagy is, én is nagyon kedvellek csak még... tudod hogy értem.
- Igen tudom. - Nézett rám, könyyes szemmel.
- De, ne értsd félre nagyon bírlak, csak még két hete vagyok itt és lehet hogy túl korai még ez nekem.
- Értem... Ami azt illeti tetszem neked? - Csillant fel Lys szeme.
- Nagyon is.. - Vallottam be, az érzésemet.

- Ez remek, akkor várni fogok rád, ha eldöntötted hogy járni akarsz-e velem vagy se. - S, magáhozhúzott és egy csókot nyomott a homlokomra.
Már, a ruhája keresztül érezni lehetett az izmos testét amire még jobban elpirultam.
- Lllysander. - Nyögtem ki a nevét.
- Sss. - Csitított le. - Most megyek, de vármi fogok rád.
Gyorsan a homlokomhoz, kaptam a kezemet és pirultságomban az, se tudtam hol is vagyok.
A csöngő ébresztett, fel ami azt jelentette hogy kezdődik az leső óra.
Hiába, futottam amiennyire csak tudtam befelé még is elkéstem a Bioszról, na meg persze a lépcső is rátett egy lapáttal hogy később érjek be.
Szerencsémre, csak egy figyelmeztetést kaptam, de még így is nehezemre esett leülnöm Rosa mellé mert egész végig Lysander bámult rám álgós szemekkel.
Gyorsan előkaptam a füzetemet és a könyvemet és már is figyelni kezdtem a tanár szavár... nagy nehezen.
A füzetemet bűmulva, firkálni kezdtem rá pár nevet amire meg is lepődtem hogy azt a bizonyos nevet írtam.
Ekkor Rosaly veregette, meg a válamat és sugdosott valamit a fülembe.
- Mit, mondtál? - Fordultam fel.
- A füzeted. - Mutatott rá.

- Mi van vele? ...... Vagy is ez. - Gyorsan átfordítottam.
 - Tetszik neked Lysander? Hát mért nem mondtad, összehoztalak volna vele csajszi! - Lelkesedett Rosa aki mind végig azt se tudta hogy Lys is érez valamit írántam.
- Rosa, de... én is meg tudom oldani magam. Bár köszi, hogy segíteni akarsz, de nem kell. - Fogtam meg a barátném kezét aki egy hatalmas mosolyt legyintett felém.
- Jaj, de tudod milyen vagyok ha nem segíthetek valakinek a szerelmi életében 1 vagy több hétig is szomorú leszek. 
- Rosaaa. - Néztem rá kérlő szemmel. - .... Na jó segíthetsz valamiben. 
- És mi lenne az. - Csillant fel a gyönyörű aranylóan tündöklő sárga szeme.
- Kérem, hölgyeim ne az órámon beszélgessenek, lehetőleg az udvaron vagy a folyosón. - Szólított meg minket Mr. Faraize.
-Igen is tanárúr. - Mondtuk kórusban a rózsaszín pólós, lila miniszoknyás barátnőmmel.
5 perc, csend lett csak a tanárúr jártatta a száját, végül valaki a hátamat birizgálta arra fordultam meg.
- Eli, Eliiii kérleeek had segítsek én iiiiis. - Lelkesedett Alexy amire egy kicsit meg is ilyedtem. - Hallodtam mit mondtál Rosalynak és én is segíteni akarok benne.
- Alexy, nem jó ötlet. - Vágtam rá.
- Naaaaa.
- Majd, ezt még megbeszéljük, de senkinek se áruld el okés. 
- Lakat van a számon kicsi Elike. 
Visszatekeredtem a tábla felé és figyelni kezdtem az órár végül nem birtam megálni hogy ne forduljak hátra Lysander felé aki szokásosan Castiel mellett ült.
Tekintetünk, találkozott és gyorsan lehajtottam a fejemet a füzet felé amira Mr. Faraize dühöngök hogy azt hitte alszom.
Így telt el az egész óra végül összegyűltem Rosával és a kék hajú Alexyvel, a kertészklubban.

- Nos, mi a terv? - Huppant le mellénk a virító sárga nadrágos zöld pólós Alexy.
- Én kitaláltam valamit. - Jelentkezett Rosa.
- El kell mondanom valamit skacok. - Kezdtem bele. - Az, az igazság hoogy,... Lysander bevalotta hogy tetszem neki és én is neki hogy nekem is bejön csak még nem vagyok felkészülve egy kapcsolatra.
- Miiiiii, és ezt most kell mondanod! - Ugrott fel a barátom.
- Hé, Alexy nyugi Eli hogy mondta volna ezt el nekünk ha órán voltunk.
- Hát ez igaz. - Sütötte le a szemét. - Bocsi Eli.
- Semmi baj, de most akkor mitévő legyek. - Húztam össze a lábamat, és ráhelyeztem a fejemet.
- Hát járj vele! - Kiabálták rám a választ, mert lebelül éreztem hogy járni akarok vele, de még magamnak se akatam bevallani.
- ...... Igazatok van! Most megyek és el is mondom neki hogy miként döntöttem a kapcsolatunkról. - És már is rohantam megkeresni Lyst.
- Hát ez gyorsan ment nem gondolod barátocskám.
- Da, de nagyon is gyorsan. - Nevetett Rosa és Alexy.
Csak futottam végül megtaláltam Lysandert, Arminnal, Kentinnel és persze Castiellel beszélgetni.
Megragadtam a fiú csuklóját, és elhúztam oda ahol senki se halhat meg minket.
- Lys, tudom már a döntésemet. - Szólaltam meg fülig felhúzott vigyorral.
- Na és mi lenne az?
- Igen, Lysander leszek a barátnőd. - Ugrottam a karjaiba.
- Óó, Eli annyira örülök. Te nem tudod mennyire szeretlek tégedet.. Amióta megláttalak azt se tudtam hogy leplezzem az érzéseimet előtted. - Szorított meg.
- Most, már én is bevallhatom, az első naptól én is belédestem.
*Eközben a három srác, nézte mi is történhet Eli és Lysander közt. Mért ölelgetik egymást és márt nevetnek annyira hogy madarat lehetne fogatni velük. Közben Castiel magában fortyogott, a dühtől mert tudta mi is történik most épp közöttük. Gondolta, csak sikerült magábahabarítani a lányt azzal hogy folyton mellette ébredt, de rosszúl gondolta még is a versimádó, Viktoriánus stílusu fiú kell neki.*
Végül, Lys eltolt magától és megfogta az arcomat ami következtében egy csókot lehelt a számra
Arra, kaptuk fel a fejünket hogy valaki lefényképezett minket.
- Peggy! - Kiáltottam fel.
- Meg van a sulicikk új címe "A suli új gerlepárja". Már látom is előttem a cikket. - Nevetett a lila hajú lány és már ballagott is el.
- Nem hagyhatjuk!
- Eli, úgy is megtudják egyszer minek avatkozzunk bele, ha ki akarja nyomtatni csak csinálja. - Ölelt magához a szerelmem.
- Igazad van. - Egyeztem bele.
A többi órán már szinte együtt, ültünk és együtt simogattuk végig az órákat.
Volt, mikorr a karomat vagy a kézfejemet simogatta, de volt olyan is ahol egyre lejjebb hatolt a keze és a combomat maszírozta.
Én a hajával játszadoztam amíg meg nem húztam neki pár tincsét arra abba is hagytam.
Órák, után hazakisért, de nem nagyon akartam hogy hazakisérjen mert ha megtudja hogy Castieléknél lakom csetepatét tesz.. talán, de mit tehettem ellene így hagytam hogy hazasétáljon velem és nagyot nézett mikor megáltam a mostani házamnál.
- Te itt laksz? - Figyelt rám.
- Háát, igen, vagy is ott laktam ami most össze van dőlve így Castiel szülei befogadtak minket, de nem leszünk itt sokáig.
- Ezt hogy érted?
- Úgy hogy elköltözünk.
- Mii, itt hagyjátok a várost és nekem nem is szólsz. - Ilyedt meg Lys.
- De, hogy is csak a szüleim fognak elköltözni mert apám kapott máshol munkát, én persze itt maradok a saját házamban majd. - Nyugtattam meg a páromat.
- Ó, hát mért nem ezzel kezdted, már tényleg azt hittem hogy itt hagysz. - Ölelt magához Lysander.
- Dúl a szerelem. - Mondta, a magáét Castiel mikor ideért hozzánk.
- Amint látod igen! - Emelte fel a hangját Lys.
- Hóhó, nyugi tesó csak megkérdeztem. - Rakta fel a két kezét Cas.
- Héé, áljatok le! - Áltam közéjük, végül Lysander egy hosszú csókot nyomott az ajkamra és már távozott is.
Belépve az ajtón Castiel ragadta meg a karomat.
- Most tényleg, szereted Lysandert, Eli! - Nyomott a falhoz.
- Szerinted, mért lettem a barátnője! Biztos viccből lettem az nem igaz! - Próbáltam kiszabadulni szorításából, de nem jártam sikerrel inkább erősebben szorított.
- Mond a szemembe hogy nem szereted!
- De azt nem mondhatom Castiel! - Fordítottam el a fejemet.
- Eli, nézz a szemembe és úgy mondj akkor valamit! - Fordította vissza a fejemet hogy bele tudjak nézni a szemébe.
- Én, szeretem Lysandert és te nem tehetsz semmit ellene ha akarnál is, de nem teheted mert nem tetszem neked! - Kiáltottam rá majd kibírtam szabadulni a fal és közötte lévő szorításból.
*Castiel ismét magában fortyorgott, de most nem csak a dühtől hanem a bánattól is. Fájt neki amit Eli a fejéhez vágott így inkább elengette a lányt a markából. Nem értette mi van vele, hogy miért viselkedik így hisz nem sajátíthatja el magának. Végül elrohant Eli elől és berohant a szobájába majd azt vette észre hogy könnyek gördültek le az arcán*
- Mért vagyok, ekkora hülye álllat! - Rogyott össze Castiel, az ajtaja előtt és a fejéhez kapta a kezét.
Mi ütött, belé, mért viselkedik így mint ha az ő tulajdona lennék? - Járt a fejemben majd, besétáltam a szobámba.
Gyorsan megcsináltam a házit, majd lementem vacsorázni, de Castiel nem jelent meg az asztalnál.
Vacsora után gyorsan lefürödtem, megmostam a hajamat, belebújtam az ágyba és bekapcsoltam a tv-t.
Úgy 1-2 órát néztem a AXN-t amin az egyik kedvenc sorozatom ment.
Bár aludni se tudtam nagyon mert, csak Lysanderen kattogott az agyamban na meg Castiel.
Végül sikerült elaludnom hajnali 4-kor.

5.rész Klassz nap.

Reggel arra béredtem hogy valaki fekszik mellettem.
A fekete pólóm alatt, csak egy nyanvatt bugyi takarta a testemet ami arra következtetett hogy a hállóingjeim odavesztek a tegnap történtek miatt.
Persze aki mellette, húzta a lóbőrt nem más volt mint Castiel.
Mire is számítottam hogy a pápa bújik mellém. - Csaptam homlokon magamat, a gondolat hallattán.
Egyszer csak a vöröske, mocorogni kezdett mellettem és kinyíltak a szemei.

- Te, ilyenkor kelsz, vasárnap?
- Te, meg minek vagy itt? - Ültem fel.
- Én házam, ott fekszek ahol akarok. - Tolta le a mellkasáról a takarót.
- Ilyen erővel az udvarban is aludhattál volna. - Sunyítottam rá, végül az izmos mellkasára ragadt a tekintetem amire elpirultam és gyorsan elfordultam. - Nem gondolod.
- Mi az, csak nem... elolvadtál a testemtől? - Rakta a combomra a kezét.
- Most vedd, le a kezedet a combomról! - Fenyegettem.
- Mért mi lesz ha, nem veszem le? -- Ült fel az ágyról, egy huncut mosoly kiséretével.
Nem haboztam röktön, egy jó kora pofont lekebeleztem neki amivel lefordult az ágyról, én meg csak jókat nevettem rajta.
Mire észbekatam már a takaró nem volt rajtam mert sikeresen lerántotta, Castiel rólam.
Úgy, 5-6 percig ültem egyhejben a vöröskére nézve aki nem mozdult, pozíciójából így megnéztem nincs valami baja.
Az ágy széléhez érve azon kaptam magamat hogy kopogtatnak az ajtón én meg ráestem Castra aki a kopogásra nyitotta ki a szemét.
Amikor az ajtó kilincse lenyomódott, és bejöttek rajta a szüleim nagyon megdöbbentek úgy ahogy mi is.
Nem értették, mi folyik köztünk de apámon látszott nem repes az örömtől hogy egy fiú mesztelen testén foglaltam helyet magamnak.
Ezenben anyám nagyon is repesett az örömtől hogy egy vörös srácon hasalok.
- Hihihi, látom összemelegedtetek fiatalok. - Kuncogott  anya apám oldánál.
- Ez nem az aminek látszik. - Mentegetőztem.
- Inkább ne is firtassuk tovább Elizabeth! - Mordult fel David.
Gyorsan felpattantam, Castról aki nagynehezen feltápászkodott.
Szerencsém volt, hogy Castielen rajta volt a boxeren nem pedig az ágyon mert bele se tudnék gondolni mit csinálna az én drágalátos apucim vele.
- Talán élve megnyúzná és odadobná a kutyánknak hogy egye meg!? - Mondtam magamban legalább is azt hittem.
- Miről beszélsz? - Lépett mellém, édesanyám.
- Semiről!..... Dee, miért vagytok itt ilyenkor? Történt valami?
- Ezt én is kérdezhetném Castieltől hogy, mit keres itt a 16 éves lányomnál. - Mondta, ismét a magáét apa.
- Hát izéé... csak ezt hoztam vissza neki. - És felmutatott egy aprócska tollat. Bár nem tudom ki vagy hogy honnan van de így kimagyarázta magát. - Nos én mennék is ha nem bánják.
Cast távozása után, a szüleim beszélni akartak velem, de ilyen korán? Ez furcsa nagyon furcsa.
- Tudod nagyon sokáig tart az ujjáépítás. - Szólalt meg anya.
- És tudod sokat kell érte fizetni mert a bisztosító nem akar segíteni benne. - Folytatta apám.
- Ó, istenem bökjétek már ki miről van szó!
- Arról hogy ismét, el kell költöznünk mert édesapád munkát kapott egy másik városban
- Ki zárt hogy innen elköltözzek. - Szólaltam meg.
- De, muszály lesz kicsim. - Veregette meg a vállamat Elza.
- Nem lesz muszály! - Vágtam rá. - Ha megveszitek a házat amit igértetek nem lesz muszály.
- Ez igaz... Tudod mit holnap elmegyünk és szétnézünk hogy találunk-e egy jó házat és közel az iskolához. - Csapta össze anya a kezét.
A megbeszélés után elhatároztam hogy, egy kicsit kiszellőztetem a fejemet és elviszem sétáltatni Zelot.
Gyorsan, felöltöztem de sajnos le kellett ugranom egy pórázat venni mert a régi is odaveszett a romok közt.
Mielőtt elmentem volna a parkba megreggeliztem vagy is reggeliztünk, mert itt valamiért az a szokás hogy asztalnál eszünk és csak is együtt.
Ismét majd belefulladtam, a reggelimbe de most Castiel is megilyedt... picit.
Mikor végeztem felszaladtam még a telefonomért és a fényképezőmért.
Rácsatoltam Zelora az övet és, már indulni is akartam mikor valaki a nevemet szólította.
- Eli, várj megyünk mi is. - Jaj ne, ők minek jönnek. Mordultam fel magamban.
- Caastieel, micsoda meglepetés hogy jönni akarsz velem. - Próbáltam örülni a dolognak.
- Igaz, amúgy jó a szerkód.
- Nézzenek oda megdicséri a ruhámat tegnap meg azt mondta ne kerüljek az útjába, milyen érdekes. - Csináltam a Lysander nézést.
- Ugye. A pofont miért érdemeltem ki?
- Ezt most komolyan kérded.. - Ez fülye vagy mikor, a földre esett és emlékezet kiesése van! Hogy nem emlékszik erre a dologra.
- Igen komolyan.
- Hát, perverzkedtél. - Vágtam rá.  
- Oh, így már világos. Arra érted hogy meg fogtam a combodat nem igaz. - Ismét azt a mosolyt vetett be mint a szobámba, de már ott se működött.
- Ja, szerinted mire érteném de ha nembocsátasz én nem dumálgatni akarok veled hanem a kutyámat kivinni sétáltatni.
Kinyitottam az ajtót, és előrementem véül az lett belőle hogy rányitottam a vöröskére az ajtót és piros lett neki a homloka.
Mit tehettem megcsináltam, neki a homlokát mert mind a kettőnknek elmentek itthonról a szüleink.
Végül el tudtam indulni helyesbítek el tudtunk indúlni a parkba.
Félúton azonban megáltam és visszatolattam, egy kicsivel hogy jobban lássam azt amin a szemem kiszúrt.
- Castiel. - Szóltam neki.
- Mi az.
- Sss, halkabban gyere eszt néd. - Hesegettem felé mit egy őrült.
- Mit kéne néznem? - Súgta a fülembe.
- Nézd, ott. - Mutattam az egyik ház felé ahogy egy jól ismert lány ált egy fiúval.
- Ne már, ez Amber. - Dülledt ki Cas szeme.
- Ez most komoly, egy ilyennel smárol fúúj. - Nyújtottam ki a nyelvemet és finytorodtam.
- Hallod tudom, ki ez a pápaszemes fiú
- Na ki? - Fordultam felé.
- Kennek hívják, a sulinkba jár.
- Úgy tűnik, talált nálad jobbat Castiel. - Nevettem el magamat.
- Tuti, nem. Csak a pénze miatt csinálja de én ha ő helyében lennék csak kiszedtem volna a zsebéből és ott agytam volna ahol van. - Dőlt a falnak.
- Akkor velem is ugyan, azt a mótszert csinálnád amit előbb kimondtál? - Sunyítottam rá.
- Talán igen, talán nem.
- Kedves vagy, na de tudnék egy jó cikket a sulinak. - Derült hatalmasabb mosoly az arcomra. Előhúztam a fényképezőgépemet és már is csinálgattam a jobbnál, jobb képeket. - Kész is, ebből tökéletek cikk lesz már csak oda kell majd Peggynek adni.
- Vág az eszed édes.  Majd holnap odaadjuk neki. - Kezdett játszadozni a hajammal, de én nem hagytam neki.
- Oda adod, mert én és a szüleim házat nézünk nekem.
- Neked?
- Igen nekem. Szülinapi ajándék. - Eléggé meglepődött rajta.
- Mindannyiótok odaköltözik majd?
- Nem csak én, de ezt téged mit érdekel?
- Csak, na megyünk? Van képünk most már a parkba kellene menni.
Elindultunk és meg sem áltunk a parkig ahol nyomban leültem, az egyik padra Zelot pedig elengedtem.
Cas is elengedte a kutyáját és levágódott mellém, gyorsan gondoltam egyet és felugrottam majd egy szempillantás alatt lekaptam.
A kép után elmentem fagyiért és hoztam neki is egyet bár nem tudtam milyet szeret hoztam neki egy csokisat.

A fagyi elfogyasztása után még több képet csináltam, volt mikor a tájról vagy a kutyákról és a körülöttünk zajló emberekről, de jobban Castielról kaptam le néhányat sutyiban.
Fél óra múlva az ebeket kellett kergetnünk hogy áljanak, meg egy hülye mókus miatt ami előttünk szaladt el.
Végül sikerült a szökökútnál elkapni a két szökevényt és egy képet is kattintottam le.
- Eli, nézd ott van Lysander és Leigh. - Mutatta.
- Ki az a Leigh? - Kérdeztem.
- Ő Lys bátyja.. Ő vezeti azt a butikot ahol jártál.
- Ah, akkor azért volt ott.
- Ja, gyere menjünk oda.
Odabicegtem majd köszöntem is nekik.
Bemutatott a két srác Leighnek én pedig neki, megtudtam hogy Rosalya pasija és hogy ő tervezte neki a ruhákat na meg Lysandernek is.
Lys szokásos verseket írt a noteszába amiből párat meg is mutatott.
Leigh ruhákat, bugyokta hogy tud nekem egy csomót ami illene hozzés monta hogy ugorjak be valamikor hozzá persze beleegyeztem.
Estefelé járt, már az idő így hazaindultunk bár majdnem elestem szerencsére, Cas megtartott így nem bőltem be a zebrára ahol épp forgalom volt.
- Jobban is vigyázhatnál. - Háborodott fel.
- Jó-jó bocs.. Kösz. - Köszöntem meg neki halkan hogy ne halja meg.
- Nincs mit. - Vágta vissza.
Amikor hazaértünk ülhettünk is le vacsorázni, most nem fulladtam bele a kajába így szépen megvacsoráztam.
Rövid zuhanyozás után elindultam a szobám felé mikor megtorpantam.
- Remélem most, már nem melletted ébredek vöröske.
- Ne remélj édes. - És ezzel bement a fürdőbe.
Fejemet csóválva indultam be a szobámba ahol gyorsan megcsináltam, a házit.
Még csak 21 óra volt és untam magamat így levettem, az egyik gitárt a falról és játszani kezdtem rajta.
Emiatt jól elálmosodtam és lefeküdtem aludni, a gondolatom Ameren és azon a Kenen vagy kin járt így is aludtam el.

4.rész Rombadőlt ház.

Gyorsan teltek a napok, a szülinapomig is már csak két hét volt vártem hogy végre bekövetkezhessen és hogy beköltözzek az új kecómba.
Reggel, riadtan ébredtem fel a szokásos jó kelésemből.
Az hogy éjszaka felébredtem hogy igyak remélem ne amiatt, volt ez gondolkodtam.
A csodálatos álmom után valahogy egy rosszat is sikerült összehoznom amiben épp az iskolából, értem haza és a szemem láttára dőlt össze a házunk, egy nagyobb földrengés miatt én pedig ott helyben összeestem a romok láttára.
Beletúrtam, kócos hajamba és kiszáltam az ágyból.
Belebújtam, a mamuszomba és szedegetni kezdtem a huháimat ki amiket felveszek az iskolába.
 Hosszú fekete, farmert kaptam fel hozzá egy rózsa mintás ruhát amihez persze nacit, veszek fel mert nem nagyon szeretem az egyberuhákat.
Legvégül egy galaxy mintás, cipellőt húztam a lábamra és gyorsan a hajamat is megcsináltam.
Lementem reggelizni, bár nem sok ment le a törkomon a rossz éjszakám miatt pedig az egyik kedvencem volt a bundáskenyér.
Szerencsére ma nem kellett menni, isibe mert szombat volt bár nem is mentem volana mert elég zamatyul voltam, de ennek ellenére anyám elküldött a boltba gyümölcsért hogy ma tortát akar csinálni.
Apám rég elment a melóba, anyám pedig átment Castiel anyukájához valami sütőformáért.
Egész úton húztam a lábamat, semmi kedvem nem volt emelgetni de valahogy még is csak beértem a boltba és meg is vettem a gyümölcsöt.
Kifeléjövet valakibe, beleütköztem és kiejtettem a megpakolt zacskót a kezemből és szana szét szóródtak ami bele volt pakolva.
- Figyelhetnél a lábad el, "cica" - Szólalt meg az egyik srác.
- Castiel, ahelyett hogy itt magyarázol segíthetnél is neki nem gondolod. - Ugrott mellém Lysander és leguggolt mellém hogy segítsan összeszedni a gyümölcsöket.
- Nem az én hibám hogy nekemjött! - Emelte fel a hangját a vöröske.
- Nem látod, milyen álapotban van!
- Hagyd, Lys nem szorulok rá olyan segítségére aki folyton folyvást érez hogy másokat szekáljon vagy esetleg úgy kövesse, mint egy hűséges pincsi CASTIEL! - Persze, a Castiel sikerült kihangsújoznom mire mind a ketten nagyot lestek.
- Miről beszélsz, tee némber!
- Némber, ez most komoly jobbat nem találtál volna ki! - Pattantam fel. - Még hogy némer!
- Héé, srácok nem ér enyit az egész te pedig Castiel mért vagy ilyen vele? - Védeni próbált, Lysander aminek nagyon örültem de nem szorultam rá.
- Haver ki mellett álsz! Mellettem vagy mellette! Döncsd már el!
- Chö, nem birom már lesni azt a képedet inkább megyek szia Lysander..... Castil! - Köszöntem el a fiúktól és már indultam is haza.
Dühösen baktattam haza, persze minden Castiel hibája volt!
Nem volt elég még az hogy sz*r napom van még ez is, wáá megölöm ezt a gyereket még esküszöm. - Fortyogtam magamban.
Hazaérve vagy is ha egyáltalán annak lehete-e nevezni, kielytettem a kezemből a szatyrot de most más miatt.
Tátvamaradt szájjal, kidülledt szemekkel bámultam a házunkra ami már csak por és rom volt.
A szomszédok ki-be járkáltak a házakból a szüleim, Castiel szüleivel voltak.
Anya könybelábadt, szemekkel borult apán vállára és Angeles néni pedig a hátát simogatta így próbálta nyugtatni.
- Eeez nem lehet.. Nem.. Hisz ez aaz álmom! Még is.. hogyan és mikor. - Dadogtam végül csak összeestem
az utcán.
Lassan, éreztem hogy a könnyeim legördülnek az arcomon és síráshoz kezdtem.
Valaki a nevemet kiabálta, de annyi erőm nem volt hogy megforuljak ogy ki szólogat a hátam mögül.
- Istenem, Eli jól vagy! - Szaladt hozzám Castiel.
Nem szóltam, semmit csak kezembe temettem az arcomat nekidőltem a mellkasára.
- Anyaa, Elza néniiiii ide gyorsan. - Kiáltott oda, Cas anyáékhoz akik bizonyára rohantak is hozzám.
- Istenem kicsim! Jól vagy! - Hallottam anya hangját hellőlem. - Gyorsan David seíts neki!
Apa és Castiel segítettek felállítani és Cas felkapott úgy vitt el egy kicsit árébb.
Mire megérkeztek a tűzoltók adigra az utolsó könnyeimat, is kicsavartam magamból amennyit bírtam.
A szüliemi megkérdezték őket hogy mért dőlt, össze a házunk és párt pont csak a mienké.
Meg is kapták rá a választ, szerencsére a biztosító vagy mi kifizeti a kár felét, de hisz ilyenkor nem ki kellene fizetni az összes kárt?
Ez járt az agyamban minden, egyes percben.
- Apa... Most akkor hol fogunk lakni? - Tettem fel, a kérdést amire mégő se tudta mit feleljen.
- Hát majd, nálunk laktot. - Csapta össze, a kezét Angeles néni.
- Mi, de hogy is nem akarunk teher lenni számotokra. - Kapta fel a fejét apa és anya. - Egyébként is.... Majd találunk egy házat ahol lakhatnánk.
- Én akkor is ragaszkodom hozzá! Na és te Harold mit szólsz hozzá, ugye jó ötlet.
- Igen nagyon is jó ötlet és nem fogadok el "NEM"-et! - Parancsolt Harold bácsi a szüleimre akik beleegyeztek hogy hozzájuk költözzünk.
Istenem, én Castiellel egy házban jaj mi lesz még itt. - Gondoltam és homlokon csaptam magamat.
- Na, úgytűnik egy házban fogunk lakni remélem nem fogsz, a gyakamon lógni. - Jelentette ki Cas.
- Nincs szándékomban, vöröske.
Bementünk a Marsell házba amiról látszott, hogy gazdag család lehet mert csicsás díszek voltak kirakva minden hova és a bútorokból is lehetett látni hogy mennyibe kerülhettek.

Angeles néni, megmutatta a szobámat ami már be volt bútorozva bár én azt hittem elősször hogy, ez Castiel szobája mert elég fiús, de tévedtem.
Megtudtam még  hogy Castiel mellett van a szobám és körbevezetett az egész házban.
Remek elég lesz, elviselnem a vöröskét hogy itt fogok lakni e azt is hogy egymás mellett van a szobánk ez nem ér.
Bepakoltam azt a pár ruhát amit a tűzoltók ki bírtak szedni a romok alól, de vennem kell újjakat hozzájuk.
Gyorsan elközeledett a vacsora amiben, én is segítettem megteríteni nem úgy mint egyes srácok.
Mindenki helyet foglalt a saját helyén peckemre Castiellel kellett szemben ülnöm.
A rízs elfogyásta közben majd belefulladtam, mikor ránéztem az előttem ülőre erre persze mindenki sürgött-forgott előttem ő meg csak lesett mint a tejbetök.
Gyorsan lefürödtem és bebújtam az ágyba ahol ki is fogtam, egy tigrises boxert.
Nagyot fújtam, végül kikeltem az ágyból és átvittem Castnak aki tuti ő hagyta ott vagy direkt rakta oda.
Vagy ötször, kopogtattam neki nem válaszolt így bementem hozzá, és olyat vettem észre amit nem kellett volna.
Örültem hogy egy szál, törülköző fogta össze azt a bizonyos pontot amit, nem szívesen akartam látni.
Cas arca tiszta piros lett ugyanúgy mit az ennyimé így gyorsan fejendobtam az, alsójával a fejét és már rohantam is be a szobámba.
Szerencsére nem követett így megnyugotam egy "kicsit".
Sokáig fetrengtem az ágyban végül valahogy sikerült elaludnom.