- Mesélj mi, volt az igazgatóiban! Mit kaptál? - Kapkodott a, levegőért Rosa.
- Semmi komolyat, csak 18 óráig itt kell maradnom.. - Ültem le az, egyik padra ahova a lányok is leszegődtek mellém.
- Helyesbítek "maradnotok". - Szólalt meg Iris. - Castiel, is büntit kapott nem?
- Ja, de.. sajnos bár legalább nem, kell egyedül unnom magamat az osztályban.
- De, az is lehet hogy nem a padot, koptatjátok majd.
- Hogy érted ezt, Iris?
- Háát, úgy hogy lehet a páján kell, futnotok vagy az osztályt kell kitakarítanotok, még az is lehet hogy az összeset. - Ébresztett, fel a mondataival hogy ezek is lehetnek.
- Jaj, bele se tudok gondolni.
- Ez is lehet, hogy tényleg az osztályban kell ülnötök. Az igazgatónőn nem lehet sejteni hogy éppen, mit akar csináltatni a diákokkal akik a büntetésüket ülik. - Gondolkozott, Rosalya akinek jobban hittem mint Irisnek.
- De azt ne felejtsd, el hogy egy régi új gyereknek, meg kellett keresnie a kutyáját és amiatt is milyen mérges lett hogy nem találta meg neki. Amiatt, Nathanielnek kellett segítenie.
- Igez, Iris ilyen is volt, de akkor nagyon mérges volt és azért adta neki azt a büntetést.
- Héé, valaki beavatna amiről most dumáltok. - Szóltam rájuk.
- Oh, tényleg! Te még nem voltál itt mikor, ez történt.. Amúgy ez egy lánnyal történt, ha jól emlékszem Szandrának hívták.
- Igen Szandrának, aki Lysander volt csaja... Hupsz, ezt nem kellett volna elmondanom bocsi. - Csúszott ki Rosa száján hogy mi is volt.
- Miiii! Lysnek volt csaja. Nem si tudtam. - Lepődött meg Iris, beleértve én is.
- Igen, de titkolták egyedül én és Leight tudtuk mostanáig. - Sütötte le, a tekintetét. - De léci ne mondjátok el, senkinek mert ha Lys fülébe jut akkor leszedi a fejemet.
- Persze. - Szólaltunk meg, mind a ketten Irissel.
- Ha már ennyit, tudtok Lysanderről és a volt csajáról akartok látni egy képet? Én fényképeztem. - Húzott elő egy, kis képet a zsebéből. Nem is értem mért van nála ha szakítottak.
- Naná, mutiii. - Tapsolt, Iris bár én nem voltam benne hogy látni akarom. Egyenest tiltakoztam ellene, de magamba fojtottam.
- Szerintem összeillettek, nem kellett volna szakítaniuk.
- Szerintem is, de mikor szakítottak? - Kérdezősködött Iris.
- Tegnap. Idézem "találtam nálad, jobb lányt a világon. Azt hittem hogy te vagy az igazi, de sajnos tévedtem bocsánat."
- Wooow, vajon ki lehet az? - Gondolkodtam.
A gondolkozásból az lett hogy, becsöngettek így beindultunk az osztályba.
Leültem a helyemre ahol, már Castiel folglalt helyet a maga székén.
Gyorsan, el is telt ahogy a többi is bár, nem nagyon akartam a büntit inkább otthon akartam lenni ahol veszekedhetek Castiellel és ahol bömböltethetem a hifit.
Órák után elindultam a biológia terembe ahol, azt a fránya büntetést le kell ülnöm.
Leültem, az egyik ablaknál lévő asztalhoz és onnan bámultam ki a pályára ami, pont arra látszódott.
Egy darabig elbambultam ám, arra tért vissza a külvilág hogy valaki az ajtót rúgja be maga után.
Gondoltam hogy ki lehet, az így nem fordultam meg megnézzem ki lehet az.
Továbbra is bámultam ki az, ablakon amikor valaki hátulról belém karolt.
Elősször megilyedtem végül tudtam, hogy Castiel az.
Mérgesen kapálóztam, hogy ki bírjak szabadulni a karjaiból, de nem nagyon jártam sikerrel.
Túl erősen szorított ahhoz hogy kiszabaduljak így addig így voltunk amíg az egyik tanár, ránk nem nyitott.
Gyorsan szétváltunk és Cas,leült mellém ami nem sokáig tartott a tanár miatt.
Unottan ültem a helyemen mikor valami, a fejemhez csapódott.
A fejemhez kaptam és lám az asztalon volt egy kis papírgalacsin.
Elővettem egy tollat és írni, kezdtem neki vissza és visszadobtam neki.
Ez ment úgy 30 percig utána a ránk szóltak hogy hagyjuk abba.
Mikor nem figyelt ismét, elkezdtem Castiel én persze válaszoltam rá.
Ez vagy 5 percig tartott és utána annyira mérges lett, ránk a felügyelőnk hogy kiküldött a pályára 50 kört futnik.
- Ez a te, hibád hülye gyerek! - Ordítottam rá, már a levegővel küszködve a 25 kör után.
- Mé, lenne az én hibám, te is olyan bűnös vagyok mint én!
- Nincs duma, inkább fussatok! - Szólt ránk, a tanár a pálya másik oldaláról.
- Egyébként is, hogy nem fáradtál már ki ennyi kör utál? - Nem tudtam hogy mennyi, kört tudok még futni, de már láttam magam előtt a Mennyországot.
- Sportolok, ez meg se kottyan nekem. - Nevette el magát. - Én otthon ennél nehezebbeket szoktam csinálni.
- Ha így vagy vele, nem akarod helyettem is lefutni?
- Hmm, ha belegondolok... neeeem!
Egy fintor, kíséretével felgyorsítottam és magam mögött hagytam a vöröskét.
Sikerült 17 órára végeznem vele, addig Castiel nyugodtan ült a padon és lesett engem amint vánszorgok a pályán.
18 óra után, végre haza mehettem vagy is mehettünk.
Beszaladtam a tatyómért amit a teremben hagytam és kijöttem.
Útközben bekapcsoltam a zenét a telómon és úgy haladtam tovább.
Mellém csatlakozott még a vöröske, akivel elhülyültem az utat.
Volt mikor, mérges voltam rá, de gyorsan elszállt a harag.
- Eli. - Szólt még, utánam Cas.
- Hm?
Mire megfordultam, már azt vettem észre hogy Cast szájon csókolt.
Egy darabig, ellenkezdtem a dolog iránt végül belementem a játékba.
Már a második napon csókolózom, el se tudom hinni és pont a suli legvagányabb srácával... ez.. ez kész katasztrófa!
Ébresztettem fel magamat a pár sor mondatommal.
Ellöktem magamtól, és felszaladtam a szobámba ahol, gyorsan behúztam a függönyömet hogy ne lásson be az ablakon.
Feszülten megvacsoráztam, utána elmagyaráztam mi is volt hogy mért nem jöttem előbb haza.
Kimagyarázás vége után, felmentem a szobámba ahol elővettem a hálóingemet és elmentem fürdeni.
Hosszasra esett a fürdés talán még be is aludtam, a kádban mert úgy 22 óra lehetett mikor kiszálltam.
Megtörülköztem, felöltöztem a hajamat kiengedtem és ismét felmentem a szobámba.
Bebújtam a takaró, alá és aludni próbáltam ami nem nagyon járt sikerrel.
Végül éjszaka, közepén el bírtam aludni és egy furát álmodtam hogy Cast és Lys között kellett választanom.
Most nem anyám, hangos csörömpölésére ébredtem, hanem arra hogy Castiel kiabál át hozzám az a szomszédból.
Kimásztam az ágyból, és kinyitottam az ablakot.
- Mi van, he! - Ordítottam vissza neki. - Nincs jobb dolgot, hajnalok hajnaláb ordibálni át hozzám!
- Miről beszélsz már, fél 8 is elmúlt! - Megfordultam, gyorsan rápillantottam az órámra és gyorsan öltözni, kezdtem.
Fekete farmert, kaptam fel hozzá egy KFC-s trikót kaptam fel.
Felvettem a csukámat, megcsináltam a hajamat, gyorsan bepakoltam, beraktam a zsebembe a telómat és lerohantam a konyhába.
Kikaptam egy pogácsát a kosárból, és kiszaladtam a házból.
Bevágtam magam mögött az ajtót és kiléptem, az utcára.
Majd kiejtettem, a kezemből a pogit Castiel miatt aki a falnak dőlve, nyomkodta a telefonját.
- Óóó. - Kiáltottam fel.
- Mi van? - Lesett rám mint, a néma béka. - Mit ilyedezel.
- Hadjál már!
- Mért pedig olyan jól elvagyunk. - Egyenesedett fel és, kikapta a kezemből a pogácsámat.
- Héé, ne csinálj ugy mint ha járnánk! - Kaptam, ki a kezéből a pogácsámat. - Nem járnék egy ilyen alakkal, mint te tud meg.
- Chö, ne álmodozz édes. Én se járnék veled nem vagy hozzám való.
- Akkor ne viszelkedj úgy! - Indultam meg na meg persze utánam Cas.
- Nem viselkedem úgy, amúgy is van csajon, ezerszer jobb nálad.
- Óó tényleg jó tudni. - Mondtam szemrebbenés nélkül.
Egész úton nem hagyott, nyugodtan mert csak mondta és mondta a magáét.
Tudtam hogy úgy se fog odajönni, Alexyhez és Arminhoz így gyorsan od futottam hozzájuk.
Hát rosszúl gondoltam mert hozzájuk is követett mint, egy hűséges pincsi.
- Ez most komoly Castiel! - Kiabáltam rá.
- Mi van veled?
- Meddig akarsz, követni engem minden hova!
- Tod, jó idegesíteni téged, de itt a vége mentem csumi. - Sarkonfordult és, elindult Lysander felé aki Dakotával lépett, be az iskola udvarára.
- Nini, Eli már az első adandó pasira, ráhajtasz... Nem tudtam hogy ilyen vagy. - Lepődött meg Armin, aki tuti nem tudta hogy mi folyik kint.
- Armin, nem látod hogy Castiel mozdult rá szegény Elikére. - Csimpaszkodott rá a kék hajú fiú.
- Jaaj, fiúk abba hagynátok végre. Elég volt Cas monológiáját hallgatni, egész úton ne keljen már titeket is.
- Bocsi, nem direkt volt amúúgy te és Castiel egy utcában laktok? - Lepődött meg Alexy.
- Ahan, de ez nem lényeges ne mentem sziasztok. - Rájukkacsintottam és eltávoztam tőlük.
Mit kell meglepődni azon, ha két osztálytárs egy utcában lakik nem értem.
Báár, ha belegondolok nincs nagy esély arra, hogy egymás mellett van a házuk főleg nem a szobályuk, de persze velem megtörténhetmert én ilyen, vagyok nem úgy mint eggyesek.
Becammogtam a terembe, leültem a hejemre és levágódott mellém Dakota.
- Szia, cica mért nem ülsz mellém, nem lenne unalmas az óra nekem se neked. - Kacsintott rám.
- Kössz, de nem. Jobb dolgom, is van annál mint hogy a te képedet lessem.
- Hmm, szeretem az ilyen, csajokat akik nem adják egykönnyen magukat, a csábító Dakenek.
- Én meg, nem szeretem az ilyen, pasikat akik csak lefektetni akarnak, úgyhogy jobb ha mász. - Emeltem fel a hangomat, mire ismét mindenki engem lesett. - Komolyan nincs jobb elfoglaltságuk, ahelyett hogy engem bámulnak. - Mondtam, kicsit halkabban hogy ne halják.
- Naa, ne legyél már, ilyen velem hát én jó fiúú vagyok, nem úgy mint eggyesek.
- Kire érted azt hogy, "eggyesek"? - Emeltem fel a fejemet, mert kíváncsivá tett vele.
- Hát tod, Castiel. - Súgta a fülembe.
- Inkább Castiellel, feküdnék le nem úgy mint veled. - Pattantam fel a székból, és háborodtam fel, de nem tom miért mert semmit se érzek iránta nekem... nekem Lysander jön be.
- Jól hallom, lefeküdnél velem. - Hallatszott egy, hang a hátam mögül ami nem másé volt, mint Castielé. Pont most kellett neki is jönnie hogy halja isteneeem.
- Mi, de hogy is, ne nevettess hülyegyerek! - Hülyegyerek! Nem tudtam volna jobbat is kitalálni, helyette! Mért vagyok ekkora balfék.
- Most meg, hülyegyerek? Eddig festett vörös voltam, ha jól emlékszek vagy csak vöröske? - Rántotta, fel Dakotát a székéről aki, egy óriásit pördült és a földön landolt.
- Castiel! Ezt most minek, kellett haver. - Háborodott, Dake.
- Nem szeretem, ha a helyemre ülnek holni kis giliszták! - Nézett, Dakotára aki lángokat szórt a tekintetável.
Dakota, felugrott a padlóról, és egyenest, Castiel padjára támaszkodott aki békésen ült a hején.
Megragadta Cast, pólójának elejét és felrángatta a székből.
Kidülledt, szemekkel bámultam rájuk bár, nem csak én hanem a többiek is.
- Nagy a pofád, ilyenkor nem igaz Castiel!
- Még te beszélsz! Te másztál rá a csajomra öreg! - Ragadta meg ő is, Dake pólóját.
- Lám-lám a csajod? Jobban is megválogadhatnéd, kivel fekszel le!
- Válogasd meg, a szavaidat, ne akard hogy beverjem a képedet! - Fenyegetőztek mind, ketten.
Várjunk csak Castiel, azt mondta hogy a "csajomra"?
Na nee, most mindenki azt hiszi hogy járunk, és hogy van köztünk valami!
Ááá hülyegyerek, mért vagyilyen megfontolatlan!
Mit tehettem volna, odavágódtam kettőjük mellé és megfogtam a szőke hajú srác öklét.
Addig-addig hogy le bírtam vakarni a kezét, Cast pólójáról, de egy váratlan pillanatban Dake megcsókolt.
Ellöktem magamat tőle és jól behúztam neki, végül egyszer-kétszer tökön is vágtam mire, a földre rogyott.
- Mi folyik itt! - Kiabált ránk a tanár.
- Tanárúr ők kezdték, én csak melöktem Elit mire mind a, ketten rámtámadtak!
- Eli! Castiel! Hogy merik, bántani az osztálytársukat! Most azonnal, menjenek az igazgatóiba!
- Chö, nyalizós. - Szóltam be Dakotának aki még, mindig a földön ült.
Kisétáltunk a teremből, egyenest az igazgatóiba ahol, az igazgatónő megdöbbenten lesett ránk.
- Castiel már megint, bajba keveredett és még Elit is bajba keveri, hát hogy lehet maa ilyen!
- Elnézést, igazgatónő nem volt szándékos.
- Nem csak Castiel, hibája hanem az ennyimé is igazgatónő, ne tessék őt leszidni miattam, én is ugyanannyira bűnös vagyok mint ő. - Léptem közbe.
- Óó értem ezesetben, mind a kettem büntetést kapnak... 18 óráig el se hadhagyák az iskola termét ahol, egész nap a kapot fogják koptatni most, menjenek sok dolgom van. - Tessékelt ki, minket.
Visszemntünk az, osztálbya ahol kérdően lestek ránk.
Leültünk a helyünkre, és az órára figyeltünk.... majdnem.
Ide-oda járt a tekintetem, és untam is magamat sajnos.
Óra után, kimentem az udvarra Írissel és Rosalyaval akik faggatni kezdtek.
(folyt.)
Hangos döröbölésre ébredtem, ami a szobám ajtaja mögül hallatszott, hogy anya veri az ajtómat.
A fejemre húztam, a takarómat és úgy feküdtem tovább mire, anya megszólalt.
- Ébradj már fel el fogol, késni a Gimiből!
- Óó, istenem hadjál már aludni! - Kiabáltam ki neki, mire még hangosabban verte az ajtót. - Mondom anyaaa.
- Keljél és abbahagyom, de ha visszamersz aludni nem tudom mit csinálok veled, Elizabeth! - Már megint Elizabeth, utálom ha így hívnak.
- Jó-jó, kelek csak ne hívj a nevemen.
Minden elcsendesedett, én meg kikecmeregtem az ágyból be, a fürdőbe ahol elvégeztem a reggeli dolgaimat.
Beletúrtam fekete, dús hajambe és felöltöztem.
Kék-fekete egyberuhát választottam, ki ami éppenséggel ment is hozzám.
Hozzá egy majdnem balettcipellő félébe dugtam, bele a lábamat.
Felraktam egy kis, fekete sminket és lementem a konyhába reggelizni.
A hűtőből, kikaptam a tejet és a kosárból egy, kiflit és leültem az asztalhoz.
A jó édesanyám, adott egy poharat és önteni kezdtem, a hideg tejet.
Reggeli után gyorsan kiengedtem, Zelot az udvarra és elundultam a suliba.
A suli felé, majdnem eltévedtem, de egy srác útbaigazított így már nem volt vészes a járat.
A gimihez érve elámultam, a látványtól ami fogadott engemet.
A neten sokkal másabbnak, nézett ki mint élőben.
Besétáltam az udvarra, ahol ki is szúrtam egy hejes srácot ha jól, tudom Viktoriánus ruhának hívják ami rajta volt.
Szürke haja, fel volt tűzve a tarkójákoz amivel még jobban cukibb volt.
Talán túl sokáig is néztem, mert valami folytán felémforult és intett egyet.
Éreztem hogy elpirulok, és gyorsan elforultam tőle és berohantam a folyosóra.
Becsuktam magam mögött, az ajtót és megkerestem az igazgatót.
- Jó reggelt kisasszon, ugye maga az új diákunk üdvözlöm a Sweet Amoris Gimnáziumban. - Ráztam kezed a vén, őszhajú asszonnyal.
- Jó reggel igen én vagyok, és köszönöm a meleg fogattatást. - Engedtem el a kezét.
- Menjen keresse meg, Nathanielt biztos a Dök-ös teremben lesz mint mindig... Nos nekem sok elintézni való dolgaim vannak úgyhogy viszont látásra kisasszony.
Elbúcsúztam tőle és, bementem a tereme ahol az a, Nathaniel gyerek tartózkodik.
- Hahóó Nathanielt keresem. - Kukucskáltam be, az ajtón végül megláttam egy szőke hajú, srácot aki éppen egy dossziét vett elő a polcról. Besétáltam és megáltam az asztal, előtt bár a fiú nem nagyon vette észre hogy bejöttem. - Hahóóó.
- Jaj, megilyesztettél többet ne csinálj ilyet! - Kapott a szívéhez a fiú.
- Én úgy tutam nem vagyok, ennyire ilyesztő.
- Hát nem is, csak nem tudtam ki van mögöttem, de biztos te vagy Elizabeth Jones igaz.
- Csak Eli és igen én vagyok, te pedig Hathaniel ugye. - Mutattam egy halvány, mosolyt az arcomon mire ő elnevette magát.
- Igen én vagyok, na de ideadnád a fényképet a beiratkozáshoz?
- Ja tényleg, itt is van.. valahol a táskámban. - Húztam elő a fényképemet ami szerintem, elég jós sikerült. - Nath, ha hívhatlak így megmondanád melyik osztályba fogok járni?
- Persze. Abba amelyikbe én is az 1A-be fogsz járni.
- Oh, örülök neki legalább, ismerni fogok valakit az osztályból nem igaz. - Dőltem neki, az asztalnak és karbatett kézzel figyeltem rá.
- De igaz, bár indulnunk kellene mert el fogunk késni. - Buzdított Nathaniel.
Felegyenesedtem és elindultunk a terem felé.
Udvarias módjára ajtót, tessékelt és beléptem az osztályomba.
Ha jól sejtettem mindenki a bent gyülekezett én meg lehuppantam egy, vörös hajú srác mellé aki fekete dzsekit viselt, alatta egy piros felső és szegecses naciban üldögélt.
Motoros újságot olvasva, félig felém vetette a szemét mire nagyon meglepődött rajtam.
- Ki a fene vagy, te! - Szólalt meg és összecsukta az aújságot.
- Egy csaj amint, láthatod. - Vágtam vissza.
- Azt vettem észre, de minek ültél ide! - Fordult felém és, megpillantottam a szürke szempárt amibe úgyéreztem hogy, rögvest beleszerettem.
- Amint látod, sehol sincs szabad hely csak itt volt, úgyhogy ide kellett ülnöm!
- De ne hidd, hogy örökké itt fogsz ülni, ki ne találd! - Dőlt neki a padnak mire, én előkotortam egy rágót a táskámból és bekaptam.
- Nézzenek oda, ez a csaj még órán is rágózik, nem úgy mint a többiek. - Húzta fel az egyik száját a vörös.
- Ez a csaj, nem olyan mint a többi holni ki leányzó. - Fordultam felé. - Amúgy is, biztos rágózik itt más rajtam kívül nem igaz, vöröske. - A vöröskét jobban kihangsújoztam mire, felhúzta a szemöldökét.
- Vöröskee! Nevem is van te jány!
- Téényleg akkor mért nem bököd, ki hogy minek hívnak. - Piszkáltam.
- Minek akarod te, azt tudni. Te se árultad el, még is padtársak leszünk.
- Na jó csak miattad, elárulom a nevemet, de csak ha akarod vöröske. - Raktam, a kezemet a vállára mire nagyon meglepődött mert, tuti az újjak nem csinálnak az első nap ilyet.
- Na bökd már ki feketeség! - Rázta le a kezemet a, válláról.
- Feketesééég! - Lestem furán rá.
- Igen az, de most már áruld már el he! - Kezdett méregbe jönni, de jó volt húzni az idegeit.
- Eli.
- Mi? - Mondta.
- Mondom Eli, talán süket vagy. - Mormogtam.
- Jol van.. Eli. Engem Ca. - Nem bírta befejezni a mondatát, mert a tanár és az, igazgatónő belépett az osztályba.
Mindenki jó reggelt kívánt csak, a vöröske nem amit, a tanár észre is vett.
- Castiel, maga nem akar köszönnö. - Szólalt meg az, öreg hangnak tűnő tanár.
- Nincs nagy szándékomban, ha már minden reggel találkozunk nem igaz tanárúr. - Vágott vissza.
- Castiel hogy mer maga beszélni! - Kiáltott rá az igazgató mire tudtam, hogy mostantől dilinéninek fogom hívni.
- Úgy ahogy akarok, talán nem szabad, ez szabad világ azt csinálunk amit akarunk. - Mondta ismét a magáét, de már a diákok fele felénk, bámult.
Itt-ott kacagtak, valahol a fejüket csóválták és olyanok is voltak akiket nem érdekelt a téma csak a könyvüket olvasták.
Pár perc alatt, lecsillapodott mindenki és a dilinéni belekezdett a mondandójába.
- Kérem, Elizabeth jöjjön ki ide mellém és mutatkozzon, be az osztálynak. - Parancsolt ki a táblához.
Feláltam a, székből és kimentem a dili mellé.
Mindenki engem bámult, bár nem nagyon érdekelt csak a vöröskére vay is Castielt lestem hogy meglepődött a nevem hallattára.
Gyors bemutatkozás után, ésrevettem az egyik sarokban ülő Viktoriánus ruhás fiút és rápillantottam.
Rövid pillantás után, visszaültem a hejemre és a mellettem ülőhöz szóltam.
- Szóval Castiel. - Könyököltem a padra és, feléfordítottam a fejemet.
- Amint hallottad az.
- Chö, vöröske. - Húztam félre a számat.
- Hé, meddig akarsz még így hívni! - Kiáltott rám, mire kérdően néztem rá.
- Jé ez a srác, a hangját is fel tudja emelni nem igaz vöröske. - Ismét az utolsó szót kiemeltem mire ő felpettant a székből és mérgesen, nézett rám.
- Hagyd már abba, a vöröskézést feketeség! Unom már hogy így hívsz! - Ismét mindenki minket, lesett én meg karbatett kézzel, dumáltam vissza.
- Ahogy mondtad, szabad világ és úgy hívlak ahogy akarlak vöröske. - Emeltem már én is fel a hangomat mire a tanár ránkkiabált.
- Üljenek le vagy, ki is fáradhatnak a teremből! - Csapott egy nagyot az asztalra.
Mind a ketten, megindultunk kifelémire én majdnem neki is mentem az ajtónak miatta.
Kiszaladtam az udvarra, utánam a vörösske is és leültem az egyik padra, mellém Castiel is.
Csendben üldögéltünk egymás mellett, de én nem bírtam sokáig ülve maradni így, fel-alá mászkálni kedtem.
- Hagyd, már abba a fel-alá mászkálást elszédülök tőled. - Fogta meg a csuklómat Cas. - Inkább ülj le mellém és maradj nyukton.
Rövid tanakodás, után úgydöntöttem leülök mellé és nem szólalok meg.
A csendet, az iskolai csöngő zavarta meg ami azt jelentette hogy kicsöngettek.
- Megvalva, nem volt valami rossz óra egyenest élveztem, legalább történt valami érdekes ebben, a napban is. - Nyútózkodott, végig a fiú a padon és felált. - Na én mentem majd, talizunk a kövi órán na csá.
Hogy lehet valaki ekkora nagyképű se***f, gondoltam magamban, bár az igazat megvalva én is ilyen vagyok egy kicsit.
Feláltam és beindultam, az osztályba mikor valaki nekemjött.
Erős lökést, éresztem és már a földön ültem.
Egyik szememet, becsukva bámultam arra aki nekem jött éss peckemre az a srác olt aki intett nekem.
Felsegített én csak, lestem az öltözékét és így közelről jobban szemügyre bírtam, venni hogy az egyik szeme sárga a másik, pedig zöld.
- Jól vagy. - Nézett rám aggüdü, tekintettel.
- I..Igen, semmi gond. - Poroltam le magamat. - Amúgy te ki is vagy?
- Lysander vagyok éés, akivel az órán veszekedtél a haverom.
- Most már mindegy, aam jó volt veled találkozni Lysander. - Igazítottam meg a hajamat. - Kérdezhetek valamit?
- Persze mi lenne az?
- Reggel nekem, intettél az udvaron?
- Oh át, igen mert észrevettem hogy bámulsz és, gondoltam intek neked.
- Értem, de most mennem kell bár úgy is találkozunk addig, is szia Lysander. - Búcsúztam el tőle.
Az órák gyorsan végetért, úgyhogy hazamehettem.
Megtudtam, hogy Castiel éppenséggel mellettünk lakik és éppenséggel a szobája is az ennyimé mellett van.
Kinyitottam az ablakot, épp az övé is nyitva volt így bekukucskátam hozzá.
Teli volt a fala, poszterekkel, kék fal és piros bútor tündökölt a szobában.
Rövid körbenézés utána, bekapcsoltam a hifit és bömböltetni kezdtem a zenét.
- Héé!.. Hééé!... Hééééé! - Kiabált valaki át hozzám, biztos Castiel az gondoltam.
- Mi van he! - Halkítottam, le a zenét és kikiabáltam neki.
- Nem, hallom a saját gondolataimat, vedd már halkabra! - Lesett be az ablakon.
- Ahogy paracsolja, felség. -Lejjebbtekertem a hangot és kilestem az, ablakon. - Látom szereted a motrokat.
- Ja, te meg a k-popot amint látom. - Utatott a falamra.
- Ja, ez még semmi ha látnád, a falam másik oldalát.
- Kösz inkább, nem. - Ellenkezett a fiú.
- Te tudod, na pá. - Intettem felé egyet és elővettem egy könyvet ami holnap, lessz és tanulni kezdtem.
- Hé, maradj már méég! - Kiáltott utánam.
- Te sose tanulsz. Képzeld valaki akar, úgyhogy hagyj békén.
- Feketeség mért, vagy ilyen!
- Csok oszt, kész. - Kiabáltam ki hizzá.
- Naa, Elikee beszélgessünk már, még egy kicsiiiit. - Mondta a magáét könyörgő hangon.
Nem válaszoltam, neki mert hangos ugatásra eszméleltem fel.
Odasétáltam, az ablakhoz és lenéztem mire megláttam Zelot, Castielt ugatta.
- Zelo! - Szóltam rá, mérgesen. - Hagyd abba az ugatást!
- A te kutyád?
- Mért kié lenne!
- Bcs, csak kérdem, de ha már annyit kell tanulnod nem is zavarlak csá. - Becsukta, az ablakot és elment az ablaktól.
Zelora ismét rákiáltottam, hogy hadja abba az ugatást és visszaültem az ágyra.
Folytattam a tanulást, és lementem vacsizni.
Vacsora után lefürdötem, átvettem a bordó hálóingemet és még egy utolsó, pillantást vetettem Castiel szobájára.
Épp lekapcsolta a villanyt, és a tv-t kapcsolta be helyett hát én is így tettem.
Bebújtam az ágyba és, egy darabig tv-ztem.
Úgy éjfél 1 körül lekapcsoltam a tv-t és aludtam, bár egész éjszaka forgolódtam csak, mert a tegnap történtek jártak az agyamban.
Halihó Eli vagyok, Eli Jones egy nem átlagos lány aki, 16 éves.
Szerencsére nincs testvérem, bár nem is tudnák mi lenne, ha lenne egy vagy több.
Németországban éltem, amíg a szüleimmel el nem, költöztünk Brazíliába.
Egy hónap múlva töltöm be a 17 így már elköltözhetek tőlük, egy saját házbe amit szülinapomra kapok majd a családomtól.
Addig is velük élet és a Sweet Amorisba, fogok járni amit a neten, találtam meg.
Nem félek az, új környezettől, se az iskolától meg attól, se hogy hogyan illeszkedek be mert, tuti gyorsan menni fog mint mindig.
Ja meg amit jó tudni rólam hogy szeretek gitározni, más embereket nyaggatni, nem szeretem a hisztis csajokat, pláne azt nem hogy megmondják mit csináljak, szeretek még sokáig aludni meg gépezni.
Mint mindenkinek, na jó majdnem mindenkinek nekem is vagy, egy kutyám őt Zelonak hívják, kedves kutya de ha róla van szó akkor ölni is tud értem, mint én másokért.
Nos ez vagyok én Eli nem átlagos lány.
Kép rólam:
