1. rész Új Gimi.

Hangos döröbölésre ébredtem, ami a szobám ajtaja mögül hallatszott, hogy anya veri az ajtómat.
A fejemre húztam, a takarómat és úgy feküdtem tovább mire, anya megszólalt.
- Ébradj már fel el fogol, késni a Gimiből!
- Óó, istenem hadjál már aludni! - Kiabáltam ki neki, mire még hangosabban verte az ajtót. - Mondom anyaaa.
- Keljél és abbahagyom, de ha visszamersz aludni nem tudom mit csinálok veled, Elizabeth! - Már megint Elizabeth, utálom ha így hívnak.
- Jó-jó, kelek csak ne hívj a nevemen.
Minden elcsendesedett, én meg kikecmeregtem az ágyból be, a fürdőbe ahol elvégeztem a reggeli dolgaimat.
Beletúrtam fekete, dús hajambe és felöltöztem.
Kék-fekete egyberuhát választottam, ki ami éppenséggel ment is hozzám.
Hozzá egy majdnem balettcipellő félébe dugtam, bele a lábamat.
Felraktam egy kis, fekete sminket és lementem a konyhába reggelizni.
A hűtőből, kikaptam a tejet és a kosárból egy, kiflit és leültem az asztalhoz.
A jó édesanyám, adott egy poharat és önteni kezdtem, a hideg tejet.
Reggeli után gyorsan kiengedtem, Zelot az udvarra és elundultam a suliba.
A suli felé, majdnem eltévedtem, de egy srác útbaigazított így már nem volt vészes a járat.
A gimihez érve elámultam, a látványtól ami fogadott engemet.
A neten sokkal másabbnak, nézett ki mint élőben.
Besétáltam az udvarra, ahol ki is szúrtam egy hejes srácot ha jól, tudom Viktoriánus ruhának hívják ami rajta volt.
Szürke haja, fel volt tűzve a tarkójákoz amivel még jobban cukibb volt.
Talán túl sokáig is néztem, mert valami folytán felémforult és intett egyet.
Éreztem hogy elpirulok, és gyorsan elforultam tőle és berohantam a folyosóra.
Becsuktam magam mögött, az ajtót és megkerestem az igazgatót.
- Jó reggelt kisasszon, ugye maga az új diákunk üdvözlöm a Sweet Amoris Gimnáziumban. - Ráztam kezed a vén, őszhajú asszonnyal.
- Jó reggel igen én vagyok, és köszönöm a meleg fogattatást. - Engedtem el a kezét.
- Menjen keresse meg, Nathanielt biztos a Dök-ös teremben lesz mint mindig... Nos nekem sok elintézni való dolgaim vannak úgyhogy viszont látásra kisasszony.
Elbúcsúztam tőle és, bementem a tereme ahol az a, Nathaniel gyerek tartózkodik.
- Hahóó Nathanielt keresem. - Kukucskáltam be, az ajtón végül megláttam egy szőke hajú, srácot aki éppen egy dossziét vett elő a polcról. Besétáltam és megáltam az asztal, előtt bár a fiú nem nagyon vette észre hogy bejöttem. - Hahóóó.
- Jaj, megilyesztettél többet ne csinálj ilyet! - Kapott a szívéhez a fiú.
- Én úgy tutam nem vagyok, ennyire ilyesztő.
- Hát nem is, csak nem tudtam ki van mögöttem, de biztos te vagy Elizabeth Jones igaz.
- Csak Eli és igen én vagyok, te pedig Hathaniel ugye. - Mutattam egy halvány, mosolyt az arcomon mire ő elnevette magát.
- Igen én vagyok, na de ideadnád a fényképet a beiratkozáshoz?
- Ja tényleg, itt is van.. valahol a táskámban. - Húztam elő a fényképemet ami szerintem, elég jós sikerült. - Nath, ha hívhatlak így megmondanád melyik osztályba fogok járni?
- Persze. Abba amelyikbe én is az 1A-be fogsz járni.
- Oh, örülök neki legalább, ismerni fogok valakit az osztályból nem igaz. - Dőltem neki, az asztalnak és karbatett kézzel figyeltem rá.
- De igaz, bár indulnunk kellene mert el fogunk késni. - Buzdított Nathaniel.
Felegyenesedtem és elindultunk a terem felé.
Udvarias módjára ajtót, tessékelt és beléptem az osztályomba.
Ha jól sejtettem mindenki a bent gyülekezett én meg lehuppantam egy, vörös hajú srác mellé aki fekete dzsekit viselt, alatta egy piros felső és szegecses naciban üldögélt.
Motoros újságot olvasva, félig felém vetette a szemét mire nagyon meglepődött rajtam.

- Ki a fene vagy, te! - Szólalt meg és összecsukta az aújságot.
- Egy csaj amint, láthatod. - Vágtam vissza.
- Azt vettem észre, de minek ültél ide! - Fordult felém és, megpillantottam a szürke szempárt amibe úgyéreztem hogy, rögvest beleszerettem.
- Amint látod, sehol sincs szabad hely csak itt volt, úgyhogy ide kellett ülnöm!
- De ne hidd, hogy örökké itt fogsz ülni, ki ne találd! - Dőlt neki a padnak mire, én előkotortam egy rágót a táskámból és bekaptam.
- Nézzenek oda, ez a csaj még órán is rágózik, nem úgy mint a többiek. - Húzta fel az egyik száját a vörös.
- Ez a csaj, nem olyan mint a többi holni ki leányzó. - Fordultam felé. - Amúgy is, biztos rágózik itt más rajtam kívül nem igaz, vöröske. - A vöröskét jobban kihangsújoztam mire, felhúzta a szemöldökét.
 - Vöröskee! Nevem is van te jány!
- Téényleg akkor mért nem bököd, ki hogy minek hívnak. - Piszkáltam.
- Minek akarod te, azt tudni. Te se árultad el, még is padtársak leszünk.
- Na jó csak miattad, elárulom a nevemet, de csak ha akarod vöröske. - Raktam, a kezemet a vállára mire nagyon meglepődött mert, tuti az újjak nem csinálnak az első nap ilyet.
- Na bökd már ki feketeség! - Rázta le a kezemet a, válláról.
- Feketesééég! - Lestem furán rá.
- Igen az, de most már áruld már el he! - Kezdett méregbe jönni, de jó volt húzni az idegeit.
- Eli.
- Mi? - Mondta.
- Mondom Eli, talán süket vagy. - Mormogtam.
- Jol van.. Eli. Engem Ca. - Nem bírta befejezni a mondatát, mert a tanár és az, igazgatónő belépett az osztályba.
Mindenki jó reggelt kívánt csak, a vöröske nem amit, a tanár észre is vett.
- Castiel, maga nem akar köszönnö. - Szólalt meg az, öreg hangnak tűnő tanár.
- Nincs nagy szándékomban, ha már minden reggel találkozunk nem igaz tanárúr. - Vágott vissza.
- Castiel hogy mer maga beszélni! - Kiáltott rá az igazgató mire tudtam, hogy mostantől dilinéninek fogom hívni.
- Úgy ahogy akarok, talán nem szabad, ez szabad világ azt csinálunk amit akarunk. - Mondta ismét a magáét, de már a diákok fele felénk, bámult.
Itt-ott kacagtak, valahol a fejüket csóválták és olyanok is voltak akiket nem érdekelt a téma csak a könyvüket olvasták.
Pár perc alatt, lecsillapodott mindenki és a dilinéni belekezdett a mondandójába.
- Kérem, Elizabeth jöjjön ki ide mellém és mutatkozzon, be az osztálynak. - Parancsolt ki a táblához.
Feláltam a, székből és kimentem a dili mellé.
Mindenki engem bámult, bár nem nagyon érdekelt csak a vöröskére vay is Castielt lestem hogy meglepődött a nevem hallattára.
Gyors bemutatkozás után, ésrevettem az egyik sarokban ülő Viktoriánus ruhás fiút és rápillantottam.
Rövid pillantás után, visszaültem a hejemre és a mellettem ülőhöz szóltam.
- Szóval Castiel. - Könyököltem a padra és, feléfordítottam a fejemet.
- Amint hallottad az.
- Chö, vöröske. - Húztam félre a számat.
- Hé, meddig akarsz még így hívni! - Kiáltott rám, mire kérdően néztem rá.
- Jé ez a srác, a hangját is fel tudja emelni nem igaz vöröske. - Ismét az utolsó szót kiemeltem mire ő felpettant a székből és mérgesen, nézett rám.
- Hagyd már abba, a vöröskézést feketeség! Unom már hogy így hívsz! - Ismét mindenki minket, lesett én meg karbatett kézzel, dumáltam vissza.
- Ahogy mondtad, szabad világ és úgy hívlak ahogy akarlak vöröske. - Emeltem már én is fel a hangomat mire a tanár ránkkiabált.
- Üljenek le vagy, ki is fáradhatnak a teremből! - Csapott egy nagyot az asztalra.
Mind a ketten, megindultunk kifelémire én majdnem neki is mentem az ajtónak miatta.
Kiszaladtam az udvarra, utánam a vörösske is és leültem az egyik padra, mellém Castiel is.
Csendben üldögéltünk egymás mellett, de én nem bírtam sokáig ülve maradni így, fel-alá mászkálni kedtem.
- Hagyd, már abba a fel-alá mászkálást elszédülök tőled. - Fogta meg a csuklómat Cas. - Inkább ülj le mellém és maradj nyukton.
Rövid tanakodás, után úgydöntöttem leülök mellé és nem szólalok meg.
A csendet, az iskolai csöngő zavarta meg ami azt jelentette hogy kicsöngettek.
- Megvalva, nem volt valami rossz óra egyenest élveztem, legalább történt valami érdekes ebben, a napban is. - Nyútózkodott, végig a fiú a padon és felált. - Na én mentem majd, talizunk a kövi órán na csá.
Hogy lehet valaki ekkora nagyképű se***f, gondoltam magamban, bár az igazat megvalva én is ilyen vagyok egy kicsit.
Feláltam és beindultam, az osztályba mikor valaki nekemjött.
Erős lökést, éresztem és már a földön ültem.
Egyik szememet, becsukva bámultam arra aki nekem jött éss peckemre az a srác olt aki intett nekem.
Felsegített én csak, lestem az öltözékét és így közelről jobban szemügyre bírtam, venni hogy az egyik szeme sárga a másik, pedig zöld.
- Jól vagy. - Nézett rám aggüdü, tekintettel.
- I..Igen, semmi gond. - Poroltam le magamat. - Amúgy te ki is vagy?
- Lysander vagyok éés, akivel az órán veszekedtél a haverom.
- Most már mindegy, aam jó volt veled találkozni Lysander. - Igazítottam meg a hajamat. - Kérdezhetek valamit?
- Persze mi lenne az?
- Reggel nekem, intettél az udvaron?
- Oh át, igen mert észrevettem hogy bámulsz és, gondoltam intek neked.
- Értem, de most mennem kell bár úgy is találkozunk addig, is szia Lysander. - Búcsúztam el tőle.
Az órák gyorsan végetért, úgyhogy hazamehettem.
Megtudtam, hogy Castiel éppenséggel mellettünk lakik és éppenséggel a szobája is az ennyimé mellett van.
Kinyitottam az ablakot, épp az övé is nyitva volt így bekukucskátam hozzá.
Teli volt a fala, poszterekkel, kék fal és piros bútor tündökölt a szobában.
Rövid körbenézés utána, bekapcsoltam a hifit és bömböltetni kezdtem a zenét.
- Héé!.. Hééé!... Hééééé! - Kiabált valaki át hozzám, biztos Castiel az gondoltam.
- Mi van he! - Halkítottam, le a zenét és kikiabáltam neki.
- Nem, hallom a saját gondolataimat, vedd már halkabra! - Lesett be az ablakon.
- Ahogy paracsolja, felség. -Lejjebbtekertem a hangot és kilestem az, ablakon. - Látom szereted a motrokat.
- Ja, te meg a k-popot amint látom. - Utatott a falamra.
- Ja, ez még semmi ha látnád, a falam másik oldalát.
- Kösz inkább, nem. - Ellenkezett a fiú.
- Te tudod, na pá. - Intettem felé egyet és elővettem egy könyvet ami holnap, lessz és tanulni kezdtem.
- Hé, maradj már méég! - Kiáltott utánam.
- Te sose tanulsz. Képzeld valaki akar, úgyhogy hagyj békén.
- Feketeség mért, vagy ilyen!
- Csok oszt, kész. - Kiabáltam ki hizzá.
- Naa, Elikee beszélgessünk már, még egy kicsiiiit. - Mondta a magáét könyörgő hangon.
Nem válaszoltam, neki mert hangos ugatásra eszméleltem fel.
Odasétáltam, az ablakhoz és lenéztem mire megláttam Zelot, Castielt ugatta.
- Zelo! - Szóltam rá, mérgesen. - Hagyd abba az ugatást!
- A te kutyád?
- Mért kié lenne!
- Bcs, csak kérdem, de ha már annyit kell tanulnod nem is zavarlak csá. - Becsukta, az ablakot és elment az ablaktól.
Zelora ismét rákiáltottam, hogy hadja abba az ugatást és visszaültem az ágyra.
Folytattam a tanulást, és lementem vacsizni.
Vacsora után lefürdötem, átvettem a bordó hálóingemet és még egy utolsó, pillantást vetettem Castiel szobájára.
Épp lekapcsolta a villanyt, és a tv-t kapcsolta be helyett hát én is így tettem.
Bebújtam az ágyba és, egy darabig tv-ztem.
Úgy éjfél 1 körül lekapcsoltam a tv-t és aludtam, bár egész éjszaka forgolódtam csak, mert a tegnap történtek jártak az agyamban.