Kimásztam az ágyból, és kinyitottam az ablakot.
- Mi van, he! - Ordítottam vissza neki. - Nincs jobb dolgot, hajnalok hajnaláb ordibálni át hozzám!
- Miről beszélsz már, fél 8 is elmúlt! - Megfordultam, gyorsan rápillantottam az órámra és gyorsan öltözni, kezdtem.
Felvettem a csukámat, megcsináltam a hajamat, gyorsan bepakoltam, beraktam a zsebembe a telómat és lerohantam a konyhába.
Kikaptam egy pogácsát a kosárból, és kiszaladtam a házból.
Bevágtam magam mögött az ajtót és kiléptem, az utcára.
Majd kiejtettem, a kezemből a pogit Castiel miatt aki a falnak dőlve, nyomkodta a telefonját.
- Óóó. - Kiáltottam fel.
- Mi van? - Lesett rám mint, a néma béka. - Mit ilyedezel.
- Hadjál már!
- Mért pedig olyan jól elvagyunk. - Egyenesedett fel és, kikapta a kezemből a pogácsámat.
- Héé, ne csinálj ugy mint ha járnánk! - Kaptam, ki a kezéből a pogácsámat. - Nem járnék egy ilyen alakkal, mint te tud meg.
- Chö, ne álmodozz édes. Én se járnék veled nem vagy hozzám való.
- Akkor ne viszelkedj úgy! - Indultam meg na meg persze utánam Cas.
- Nem viselkedem úgy, amúgy is van csajon, ezerszer jobb nálad.
- Óó tényleg jó tudni. - Mondtam szemrebbenés nélkül.
Egész úton nem hagyott, nyugodtan mert csak mondta és mondta a magáét.
Tudtam hogy úgy se fog odajönni, Alexyhez és Arminhoz így gyorsan od futottam hozzájuk.
Hát rosszúl gondoltam mert hozzájuk is követett mint, egy hűséges pincsi.
- Ez most komoly Castiel! - Kiabáltam rá.
- Mi van veled?
- Meddig akarsz, követni engem minden hova!
- Tod, jó idegesíteni téged, de itt a vége mentem csumi. - Sarkonfordult és, elindult Lysander felé aki Dakotával lépett, be az iskola udvarára.
- Nini, Eli már az első adandó pasira, ráhajtasz... Nem tudtam hogy ilyen vagy. - Lepődött meg Armin, aki tuti nem tudta hogy mi folyik kint.
- Armin, nem látod hogy Castiel mozdult rá szegény Elikére. - Csimpaszkodott rá a kék hajú fiú.
- Jaaj, fiúk abba hagynátok végre. Elég volt Cas monológiáját hallgatni, egész úton ne keljen már titeket is.
- Bocsi, nem direkt volt amúúgy te és Castiel egy utcában laktok? - Lepődött meg Alexy.
- Ahan, de ez nem lényeges ne mentem sziasztok. - Rájukkacsintottam és eltávoztam tőlük.
Mit kell meglepődni azon, ha két osztálytárs egy utcában lakik nem értem.
Báár, ha belegondolok nincs nagy esély arra, hogy egymás mellett van a házuk főleg nem a szobályuk, de persze velem megtörténhetmert én ilyen, vagyok nem úgy mint eggyesek.Becammogtam a terembe, leültem a hejemre és levágódott mellém Dakota.
- Szia, cica mért nem ülsz mellém, nem lenne unalmas az óra nekem se neked. - Kacsintott rám.
- Kössz, de nem. Jobb dolgom, is van annál mint hogy a te képedet lessem.
- Hmm, szeretem az ilyen, csajokat akik nem adják egykönnyen magukat, a csábító Dakenek.
- Én meg, nem szeretem az ilyen, pasikat akik csak lefektetni akarnak, úgyhogy jobb ha mász. - Emeltem fel a hangomat, mire ismét mindenki engem lesett. - Komolyan nincs jobb elfoglaltságuk, ahelyett hogy engem bámulnak. - Mondtam, kicsit halkabban hogy ne halják.
- Naa, ne legyél már, ilyen velem hát én jó fiúú vagyok, nem úgy mint eggyesek.
- Kire érted azt hogy, "eggyesek"? - Emeltem fel a fejemet, mert kíváncsivá tett vele.
- Hát tod, Castiel. - Súgta a fülembe.
- Inkább Castiellel, feküdnék le nem úgy mint veled. - Pattantam fel a székból, és háborodtam fel, de nem tom miért mert semmit se érzek iránta nekem... nekem Lysander jön be.
- Jól hallom, lefeküdnél velem. - Hallatszott egy, hang a hátam mögül ami nem másé volt, mint Castielé. Pont most kellett neki is jönnie hogy halja isteneeem.
- Mi, de hogy is, ne nevettess hülyegyerek! - Hülyegyerek! Nem tudtam volna jobbat is kitalálni, helyette! Mért vagyok ekkora balfék.
- Most meg, hülyegyerek? Eddig festett vörös voltam, ha jól emlékszek vagy csak vöröske? - Rántotta, fel Dakotát a székéről aki, egy óriásit pördült és a földön landolt.
- Castiel! Ezt most minek, kellett haver. - Háborodott, Dake.- Nem szeretem, ha a helyemre ülnek holni kis giliszták! - Nézett, Dakotára aki lángokat szórt a tekintetável.
Dakota, felugrott a padlóról, és egyenest, Castiel padjára támaszkodott aki békésen ült a hején.
Megragadta Cast, pólójának elejét és felrángatta a székből.
Kidülledt, szemekkel bámultam rájuk bár, nem csak én hanem a többiek is.
- Nagy a pofád, ilyenkor nem igaz Castiel!
- Még te beszélsz! Te másztál rá a csajomra öreg! - Ragadta meg ő is, Dake pólóját.
- Lám-lám a csajod? Jobban is megválogadhatnéd, kivel fekszel le!
- Válogasd meg, a szavaidat, ne akard hogy beverjem a képedet! - Fenyegetőztek mind, ketten.
Várjunk csak Castiel, azt mondta hogy a "csajomra"?
Na nee, most mindenki azt hiszi hogy járunk, és hogy van köztünk valami!
Ááá hülyegyerek, mért vagyilyen megfontolatlan!
Mit tehettem volna, odavágódtam kettőjük mellé és megfogtam a szőke hajú srác öklét.
Addig-addig hogy le bírtam vakarni a kezét, Cast pólójáról, de egy váratlan pillanatban Dake megcsókolt.
Ellöktem magamat tőle és jól behúztam neki, végül egyszer-kétszer tökön is vágtam mire, a földre rogyott.
- Mi folyik itt! - Kiabált ránk a tanár.
- Tanárúr ők kezdték, én csak melöktem Elit mire mind a, ketten rámtámadtak!
- Eli! Castiel! Hogy merik, bántani az osztálytársukat! Most azonnal, menjenek az igazgatóiba!
- Chö, nyalizós. - Szóltam be Dakotának aki még, mindig a földön ült.
Kisétáltunk a teremből, egyenest az igazgatóiba ahol, az igazgatónő megdöbbenten lesett ránk.
- Castiel már megint, bajba keveredett és még Elit is bajba keveri, hát hogy lehet maa ilyen!
- Elnézést, igazgatónő nem volt szándékos.
- Nem csak Castiel, hibája hanem az ennyimé is igazgatónő, ne tessék őt leszidni miattam, én is ugyanannyira bűnös vagyok mint ő. - Léptem közbe.
- Óó értem ezesetben, mind a kettem büntetést kapnak... 18 óráig el se hadhagyák az iskola termét ahol, egész nap a kapot fogják koptatni most, menjenek sok dolgom van. - Tessékelt ki, minket.
Visszemntünk az, osztálbya ahol kérdően lestek ránk.
Leültünk a helyünkre, és az órára figyeltünk.... majdnem.
Ide-oda járt a tekintetem, és untam is magamat sajnos.
Óra után, kimentem az udvarra Írissel és Rosalyaval akik faggatni kezdtek.
(folyt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése